Szabó István: Tallin - Észt Füzetek 1. (Szolnok, 1972)

Kulturális élet

irodalmat bontakoztatott ki. A háború után August Jakobson az ész’t színpadok kedvence. Mellette olyan erőket találunk* mint Johannes Semper, Aadu Hint vagy Hugo Raudsepp, akik ezidőtájt rendszeresen Írtak az észt színpadok számára.

Ezután újabb szerzők, újabb színpadi sikerek következtek. Juhan Emuul Lenin-dijas ird neve ma már nem csak észt földön ismert, /Egyik egyfelvonásosát "Az ezredes özvegye" címmel éppen ebben az évadban mutatta be nálunk is a Győri Kisfaludi Színház./ De mellette ott van a tehetséges Ardi LiiveS, vagy a rendkívül termékeny Egon Rannet is* akik változatos megközelítéssel elsősorban napjaink társadalmi és egyéni problémáit ábrázolják.

Mai színházi életük egyik legjellemzőbb Vonása éppen az, hogy a szovjethatalom visszaállítása után úgy szervezték meg ezt a területet,hogy az magában őrzi az elődök valamennyi nemes törekvését.

Egyik alapelv a színház és a drámairás együtt' lélegzése, a nemzeti szinikultura magasfoku és lel' kés istápolása. /Az első színdarabokat ennek jegyében készítette Lydia Koidula a "Vanemuine" színház számára./ De beletartozik ö nemes ha -■- 84- -