Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)

Tolnay Gábor: A haszonbérlet

- Társadalmi tekintélye és befolyása is csorbát szenved. - Főként nagybérletek esetében gyakran lehetetlenné válik a bérlet letelte után a birtok visszaszerzése, mert annak fölszereléséhez a szükséges tőke hiányzik. - Ugyanakkor még azt is figyelembe kell venni, hogy a bérbeadás sem mentes minden kockázattól és ellenőrzési gondtól, mert a bérlő is megbukhat vagy mivel olyan gazdálkodást folytat, amely a bérbeadásnál esetleg elért nagyobb jövedelem esetében gyakran csak onnan származik, hogy a bérlő a birtokot kizsarolja. Ezért arra a végeredményre jutunk, hogy a birtokos szempontjából a bérbeadásnak csak akkor van helye, ha erre bizonyos körülmények úgyszólván rákényszerítik. Nevezetesen, ha az okszerű gazdálkodáshoz szükséges tőkével nem rendelkezik, vagy a birtok kiterjedése neki nem nyújt megfelelő hatáskört, vagy a birtok csekély jövedelme miatt a bérbeadástól kedvezőbb eredményt vár. A bérlő számára is előnyt jelent a bérlet, hiszen ebben a gazdálkodási formában szélesebb mozgási szabadságra vállalkozóként nagyobb hatáskörre, ezzel nagyobb vállalati nyereségre, egyszóval nagyobb jövedelemre tesz szert. A haszonbérlet nemei A birtokos és bérlője között fennálló jogviszony tartalma és tárgya és a haszonbér minősége szerint a vizsgált időszakban többféle bérletet különböztetünk meg. A bérlet tartalma szerint a XX. század elején lehet: - örökbérlet, - élethossziglani bérlet, és - időszaki bérlet. 1. Az örökbérletnél a birtokot „örök időre" engedték át a bérlőnek olyan formában, hogy a bérlet folyton apáról fiúra szállt. Csak a bérjogosult család magvaszakadtéval száll vissza a birtok a tulajdonosra. A bérlő bizonyos terményekben vagy pénzben kikötött bért fizet (ezt kauon-nak nevezték). Amikor a bérlet az örökösre szállt át, akkor ez a birtokos tulajdonjogának elismeréséül még egy bizonyos laudemium-mk nevezett összeget is fizetett. Meggyőződésünk szerint az örökbérlet a bérlőre előnyös, de a birtokosra hátrányos, hiszen őt a birtoka fölötti rendelkezési jogától „örök időre" megfosztja. Ez az oka annak, hogy a XIX. század végén egyre ritkábban, a XX. század első felében szinte egyáltalában nem alkalmazták már a bérletnek ezt a formáját. Némileg ezt a szerepet töltötte volna be a járadékbirtok rendszer, de a hazai viszonyok között ettől is idegenkedtek a tulajdonosok. 2. Az élethossziglani - vagy vitáibérletnél a bérlő jogigénye a bérlethez a bérlő haláláig terjedt. A bérlő életének tartama előre nem tudható. A bérlet időtartamának e bizonytalan volta a bérlőre is bizonyos fokig korlátozólag hatott. Ezért a bérbeadásnak e nemét is csak korlátozott mértékben alkalmazták. Leginkább uradalmak esetében és akkor alkalmazták, amikor nyugdíjba helyezett gazdatisztek végkielégítése volt napirenden. 3. Időszaki bérlet, amelynek időtartama bizonyos megállapított időre terjedt, a tárgyalt időszakban a legáltalánosabb és ha a bérlet tartamát helyes elvek szerint állapították meg, egyúttal a legésszerűbb módozat is. Az időszaki bérletnél a bérlet tárgya szerint a) uradalmi, b) a birtok, 26