Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
62. I. Ferdinánd magyar király bizonyságlevele arról, hogy Szolnok mezővárost Perényi Péter főkapitánynak és Abauj vármegye örökös ispánjának adományozta 1540. december 13
Mi tehát mérlegelve a szóban forgó Perényi Péter hűségét és [készséges] szolgálatait, aki magát nem kímélve, jóhiszeműen, eltökélten, a fáradság és a költség vállalásával nekünk és az országunk koronájának felmutatott a szóban forgó Pálóczy Antal javait úgy azt a Szolnok mezővárost, mint a bárhol és bármely vármegyében található jussait és birtokrészeit, továbbá azt a teljes jussot, amelyet az ugyanazon Werbőczy István bírt a néhai Pálóczy Antal javaiból - amelyről bebizonyosodott, hogy a fentírt [Werbőczy István] hűtlensége miatt visszaszállt Magyarországunk Szent Koronájára, azután pedig szabályosan és törvényesen az [adományozásunk] hatáskörébe - együtt az összes hasznával, továbbá a valamennyi tartozékával: tudniillik a művelt és műveletlen szántókkal, a rétekkel, a legelőkkel, a mezőkkel, a kaszálókkal, az erdőkkel, a ligetekkel, a hegyekkel, a völgyekkel, a szőlőkkel, a szőlőhegyekkel, a vizekkel, a folyókkal, a halastavakkal, a halászóhelyekkel, a vízfolyásokban lévő malmokkal, azoknak a helyeivel; Általában pedig a saját határjeleiken belül lévő bármilyen néven nevezett valamennyi haszna és tartozéka csorbítatlanságával az említett Perényi Péternek, az örököseinek, valamint az utódjainak adtuk, ajándékoztuk, továbbá juttattuk, pontosabban adjuk, ajándékozzuk és juttatjuk örökjogon és visszavonhatatlan megtartásra, birtoklásra, nemkülönben használatra, mások jogainak a sérelme nélkül; Ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján, amelyet kiváltságos formában [fogjuk] átíratni, mihelyt nekünk részletesen válaszoltok; Kiadatott Ausztriában az új városunkban [in nova Civitate nostra] [Bécsújhelyen] az Úrnak az 1540-dik évében december 13-dik napján, a római uralkodásunk tizenegyedik, az egyéb helyeken [való uralkodásunknak pedig] a tizenötödik évében; Ferdinánd 6 " Az oklevél eredeti, I. Ferdinánd király teljesen ép, papírfelezetes nagy királyi pecsétjével ellátott. Latin nyelvű. Lelőhelye: MOL E-I 48 Kamarai levéltár. Neo-regestrata acta Fasc. 336. Nr. 18., illetve MOL Filmtár 5945. doboz Fasc. 336. Nr. 18. Mohács után rövid időre visszavonult a felvidéki Dobronyára, majd 1540. július 21-ig Szapolyai János magyar király kancellárja. A portai követségben Szapolyai János halála után (1540. július 22.) indult Isztambulba Eszéki János pécsi püspökkel együtt azért, hogy Szulejmán szultán hozzájárulását kérje Szapolyai János fiának, János Zsigmondnak, a megkoronázásához. Ez Ferdinánd király saját kezű aláírása. 136
