Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

37. Bizonyságlevél a nyényei nemesek és a tiszavarsányi polgárok közötti határvita elrendezéséről 1501. február 25

Továbbá a Tiszavarsány mezővárosi polgárok tiltakoztak ezen módon „hogy maguknak a nemeseknek a szántói nem voltak elválasztva ezeknek a nemeseknek a szántóitól, ugyanúgy a nyényei nemesek szintén nyilatkoztak hogy igenis a földek el voltak választva"; Ezt követően érkeztek egy úthoz, amely Tiszavarsány mezővárostól Nyénye faluhoz tartott, az úton való átlépés közben, ebből a Tiszavarsányból választott emberek megtiltották, hogy a maguk bármi más [földjét] átlépjék, mivel a kegyelmes uruktól [Kállay Jánostól] nem kaptak információt, hogy más határjeleket is megtekinthessenek; Ezután Cziterás [Citharistá] Balázs, aki abban az időben a nyolc választott ember között volt, hitletétel mellett vallomást tett ilyen módon: hogy az alatt az idő alatt, amíg a szántóföldeket megtekintették és átvizsgálták, ugyanakkor egy határjelet emeltek és annak a földnek a nagyobb része Nyénye faluhoz, a kisebbik része [pedig] Tiszavarsány mezővároshoz esett, Ezt hallván Tiszavarsány mezőváros lakói azonnal tiltakoztak, hogy azoknak a nyényei nemeseknek a földjeit elhasították a sajátjukból, és a nyényei nemesek hasonlóképpen tiltakoztak, miszerint az ő földjeikből történt az elhasítás; A továbbiakban Miklósy [Myklosy] Sebestyén hasonló módon vallott, mint Cziterás [Chytarista] Balázs; Továbbá azok négyen, akik abban az időben szintén választottak voltak, tudniillik varsányi [de Warsan] Zala Péter, várkonyi [de Warkon] Pálfy Tamás és Mészáros Gusztáv ugyancsak Várkonyból [augustinus carnifex de eadem Warkon], martfűi [de Marthfew] pa[ — ]es Jakab, hitletétel után vallomást tettek a következő módon, hogy mivel Nyényei Boldizsár és Albert nemesek, valamint a Tiszavarsány mezővárosi lakók és az ott idegenek [extranei] választottak nyolc embert, akik ezen Tiszavarsány mezővárosnak és Nyénye falunak a saját szántóföldjeit, azon választott emberek által elrendezzék, miután megtekintették és átvizsgálták a szántóföldeket, a saját belátásuk és tudásuk szerint - Tiszavarsány mezővárosi és Nyénye falusi tanúságtevőket állítva - akkor az ezek ismeretei szerint felhagyott határjeleket, úgy ahogy azt ők a régi időkből tudták, a határjeleket aszerint felállították; Ezen dolognak az örök emlékezetére és megerősítésére a levelünket kiadni rendeltük és lepecsételtettük, amely pecséttel szokásos volt; Kiadatott Tiszavarsány mezővárosban, a Mátyás apostol ünnepe utáni legközelebbi ötödik napon [február 25-én], a fentemlített [1501-dik] évben" Az oklevél végig latin nyelvű, igen nehéz olvasatú, bár a papír feltűnően ép. A példány nincs aláírva, nem hitelesített. Ennek ellenére az eredetiségéhez nem férhet kétség, korabeli másolat. Külső oldalán a következő szöveg olvasható: „Fassiones Nobilium de Néne et civium Oppidi Thyzawarsan, 1501" Lelőhelye: MOL DL 56317. A Nyénye és Tiszavarsány közötti határvita kapcsán felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv több értékes információval szolgál. Ilyenek például: Szanda ekkor lakott kuriális hely volt, a határok kijelölése kis hantocskák emelésével történt, a tanúvallatás ebben a korszakban is a szolgabírák feladata volt, végül hogy az egész aktust „ magukhoz hasonló " elfogulatlan nemesek jelenlétében kellett végrehajtani. 3 Magyarul: „A nyényei nemesek és a Tiszavarsány mezővárosi polgárok vallomásai, 1501" 87