Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

Bevezetés

BEVEZETÉS A történelmi Szolnok városának minden, korábban önálló közigazgatási egysége már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Ezt bizonyítják a legutóbbi időkben végrehajtott régészeti kutatások. A szorosan vett Szolnok területén pl. a Gépjavító csatornázása alkalmával kora avar kori (i. e. 565-570), valamint bronzkori (i. e. 1900-900), illetve bronzeszközök kerültek elő még 1967-ben

1

. 1992-ben pedig a Szent István híd nyugati csatlakozó részének az építése alkalmával került elő több mázsa, szarmata kori (i. u. 1-4. század) sírokban talált használati eszköz

2

. Szolnok-Alcsi területén 1967-ben a Tüzköves, majd 1996-ben a Strázsa-halom térségében került felszínre a tiszai kultúra (i. e. 3500-3000)

3

, majd egy honfoglalás kori (896-900) temető

4 számos régészeti emléke. Szandán (ma: Szandaszőlősöri) pedig Nagy Margit folytatott eredményes ásatásokat 1970 előtt, amely alkalommal 5-6. századi leleteket hozott felszínre

5

. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy a honfoglalás idején létrejött - 1850-ig önálló Szolnok, Alcsi, Szanda és Nyénye - települések történelmi múltú tájon szerveződtek, úgy, hogy az államalapítás után írásos emlékekben is korán jelentkeztek. Szolnok és Szanda neve például először a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében fordul elő, de ugyanitt a Miller (másként Mély-ér) révén - burkoltan - Alcsi is feltűnik. Szolnok - amely a kezdetektől királyi falubirtok (possessio), majd 1422-től királyi mezőváros (oppidum) volt - a Tisza és Zagyva szögletében, kizárólag a Tisza jobb partján, ármentes magas teraszon feküdt

6

, túlnyomó részben természetes határok között. Ugyanis keleten valamint északon a Zagyva, délen és délnyugaton pedig a Tisza határolta. Mindezt tetézte, hogy árvizek idején keletről és délről megközelíthetetlen volt

7

. Alcsi mindvégig földesúri jobbágy falubirtok (possessio), túlnyomórészt termé1 Selmeczi László: Régészeti kutatásaink 1967-ben. = JÁSZKUNSÁG XIII. évf. (1967) 4. szám 171-172. p. 2 MAGYAR HÍRLAP 1992. július 27. 176. szám 1. p. 3 SELMECZI 1967. 172. p. 4 MADARAS 1996. 11. p. 5 NAGY 1970. 6 A magas terasz teljesen sík volt, vízerekkel behálózva, a tengerszint feletti átlagos magassága pedig 87-91 méter az Adria szintje felett. 7 A Tisza szabályozása előtt ezért az árvizek idején csak Tiszavárkony és Rákóczifalva (Tiszavarsány) között lehetett átkelni a Tiszán. 5