Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
19. A budai káptalan jelentése az országnagyoknak a Paládics Mikelaka, Vadaegyháza, Tószeg, valamint a Szolnok között végrehajtott határjárásról, valamint a határjelek felújításáról 1450. december 21
nevezetű dombhoz [ad vnum collem feketehalom] érkezve annak a nyugati oldalán egy régi földből való határjelet találtak, amely mellett újat emeltek; - innen mindig ugyanazt az északi irányt követve, nagy távolságot megtéve, mintegy fél mérföldre egy kis domb mellé érkeztek, amelyen két földből készült határjelet találtak, amelyek mellett egy újat emeltek és ott végződtek a Tószeg falubirtokhoz tartozó a szóban forgó Mikelaka és Vadaegyháza Tószeg falubirtok felőli oldalán lévő határjelei; * A szóban forgó Tószeg falubirtokhoz tartozó elpusztult Abony falubirtok határjeleit pedig ugyanazon a napon [1450. december 2-án] ezen rendben járták meg: hogy először kezdték ugyanazon a helyen, ahol a szóban forgó Mikelaka és Vadaegyháza határjelei végződtek; Innen ugyanazon [keleti] irányba fordulva találtak egy egyes, földből való régi határjelet, amelytől egy kőhajításnyira egy másik dombon kettős, földből való határjelet találtak, amely mellett az egyiket újból emelték; Innen ugyanazon keleti irányba fordulva az út mellett - amely Szele [Zele] falubirtokhoz vezet - egy mérsékelten kirajzolódó hármas határjelet találtak, amelyek mellett újat emeltek; - ahonnan ugyancsak kelet felé fordulva jó távolságon át [haladva] egy bizonyos út mellett - amely az Új szász falubirtokból [de possessione Wyzaz] Tetétlen falubirtokhoz vezet - egy mérsékelten megmutatkozó határjelet találtak, amely mellett újat emeltek és ott végződtek a megnevezett Abony falubirtok határjelei; [Amelyekkel szemben] semmi ellentmondás nem nyilvánult meg; Amely dolognak az örök emlékezetére és erejére a függőpecsétünkkel megerősített, ABC-vel metszett kiváltságlevelünket az ország főpap, báró, nemes és előkelő urainak a bevallása és a [káptalani] emberünk vallomása alapján kiadni rendeltünk; Kiadatott a [budai] egyházunk olvasókanonokjának, Bálint tisztelendő úrnak, a kiváló férfiúnak a kezei által a szóban forgó határjárás, valamint a határjelek emelését követő huszadik napon [december 21-én], az Úrnak a fent mondott 1450-ik évében András mester őrkanonok, Eberhardt, Kilián, Pál, István, Tamás, Jakab és több más kanonok testvérünk jelenlétében, akik az Isten szóban forgó [budai] egyházában örökösen és hűségesen szolgálnak a királynak; [,..] 7 " Az oklevél belefoglalás a budai káptalan 1479. április 30-án kelt kiváltságlevelébe. Latin nyelvű. Beillesztve találjuk azonban az 1486. január 4-én kelt oklevélbe is. Nyomtatásban és latinul már szintén megjelent két alkalommal. 1899-ben a Kammerer-Dőry szerkesztőpáros , 1974-ben pedig Balogh Sándor közölte. Lelőhelye: MOL DL 81821. 7 Itt a budai káptalan 1479. április 30-án kelt kiváltságos levelének négy záró sorát hagytuk ki. 8 MOL DL 81937. 9 KAMMERER-DŐRY 1899. VII. kötet 268-272. p. 10 BALOGH 1974. 55-57. p. 51
