Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

14. Külső-Szolnok vármegye alispánjának és szolgabíráinak Szolnokon kiadott bizony ságlevele: Kecseti Pál özvegye érdekében letették a kezességpénzt 1407 [- - -]

14. Külső-Szolnok vármegye alispánjainak és szolgabíráinak Szolnokon kiadott bizonyságlevele: Kecseti Pál özvegye érdekében letették a kezességpénzt 1407 [ ] „Mi, Pázmándi [de Pazmad] János és Lépes [lépes] Lóránd mesterek a KülsőSzolnok vármegye két alispánja és a két szolgabíró adjuk emlékezetül

1

; hogy a Szada nevezetű [dicti Zada] Jakab fiai Mihály és János az öt új vertpénzű forint tekintetében - melyekkel a megnevezett néhai Kecseti [condam dicti Kecheuth] Pál özvegyéért kezességet vállaltak - a fentírt pénzt a szolgabíráknak a teljes értékű dénárjaikkal

2 megfizették; Ezért őket teljes mértékben, valamint tökéletesen szabadoknak és felmentetteknek nyilvánítottuk; Kiadatott Szolnokon [in Zolnok], az Úrnak az 1407-ik évében" Az oklevél eredeti, a szöveg alatt a két alispán gyűrűspecsétje látható az aláírásuk mellett. Latin nyelvű. Lelőhelye: MOL DL 10756. Bizonyos, hogy a Tisza melletti Külső-Szolnok vármegyéről és Szolnokról van szó, mert ott volt hosszabb ideig két szolgabíró, továbbá ennek a közgyűlései voltak Szolnokon. Ellentétben a korábbi Külső-Szolnokkal - amelyet 1407-ben már Közép-Szolnoknak neveztek - ahol mindig négy szolgabíró volt, a közgyűléseit pedig Sződemeteren tartotta 1406 után is. A teljes értékű dénárokon azt kell érteni, hogy az ezüstből készült dénárok kopás okán még nem veszítettek a törvényesen előírt súlyukból. 40