Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
12. Szolnok vármegye alispánjának, Gál mesternek Szolnokon kelt bizonyságlevele arról, hogy Nagykáta falubirtok és más birtokrészek után Ják János felesége felmentette a megváltási kötelezettség alól Nagykátai Jakabot, továbbá Ják fia Márton fia Mihályt 1381. július 29
Végülis ugyanaz a nemes úrnő Nagykátai [Cserkátai] Jakabot, továbbá a Ják említett fia Márton fia Mihályt - akik az ö hitbére és a jegyajándékai tekintetében, amelyek az említett Nagykáta [Cserkáta] falubirtok és más birtokrészek után neki jártak - érvényesen és minden tekintetben elégtételt adtak és megfizettek; [Ezért] az idézett nemes úrnő hitbére és a jegyajándékai ügyében - a teljes elégtétel miatt - Nagykátai [Cserkátai] Jakabot, továbbá a Ják fia Márton fia Mihályt mentesítettnek mondta ki, valamint feloldozottnak nyilvánította, ezen levelünk közhitelű bizonysága útján; Kiadatott Szolnokon [in Zolnuk] 5 , a Szent Jakab apostol ünnepe utáni legközelebbi második napon [július 29-én], az Úr 1381-ik évében" Az oklevél eredeti, jól olvasható, bár a bal felső sarkából egy kis darab kitört, amely négy sornak az elejét érinti, de csak a harmadik sor elejének az elolvasását zavarja. Latin nyelvű, papírra írt, afelzetén két pecsét található. Lelőhelye: MOL DF 250222. Ezt valószínűleg úgy kell értelmezni, hogy Szolnokon csak az alispáni ítélkezések történtek, a közgyűléseket azonban Sződemeteren tartották. A vármegye kelet-magyarországi részét illető alispáni ítélkezések pedig Kénén történtek. Ugyanakkor a szolnoki keltezés ismétlődése erősíti azt a feltételezést, hogy az alispán Szolnokon rendszeresen tartott alispáni törvényszéket a Közép-Tisza- vidéken élő köznemeseknek (vesd össze az 1380. július 12-én kelt oklevél keltezésével). 37
