Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

119. Ismail, a szolnoki szandzsák bégje, csatlakozva Heves és Külső-Szolnok vármegye vezetőinek elhatározásához, engedélyezte, hogy a vármegye lakossága fegyverrel lépjen fel a garázdálkodó végvári katonaság ellen 1666. december 30 247

119. Ismail, a szolnoki szandzsák bégje, csatlakozva Heves és Külső-Szolnok vármegye vezetőinek elhatározásához, engedélyezte, hogy a vármegye lakossága fegyverrel lépjen fel a garázdálkodó végvári katonaság ellen 1666. december 30. „Mi, az hatalmas és győzhetetlen császárunknak vég Szolnok várának helytartója és fő gondviselő ura és parancsolója [az] tekintetes és nagyságos vitézlő Ismail bég; Adom tudtára mindenkinek azkiknek illik ez levelem rendiben [az] nagyságos uraknak, basáknak, bégeknek, vitézlő kapitányoknak és hadnagyoknak, városi és falusi bíráknak, polgároknak, harmincadosoknak, vámosoknak, az úton és út mellett vigyázóknak, minden tisztbe és méltóságba helyeztetett urainknak és barátainknak köszönetünk, szolgálatunk ajánlása után jelentjük; [hogy] mivel jövének élőnkbe szolnoki Külső- és Kis-Heves vármegyében, Csongrád vármegyében és az egész kunsági és túri kapitányok, nevezet szerint Bordács [Bordács] Lőrinc, az fegyverneki Hegedűs János és azok között lakozó több falusiak is nagy panasszal jelenték, hogy a magyar részről való kóborló, pusztító tolvajok miatt nagy ínségben volnának úgy annyira, hogy marhájukat, lovukat és egyéb házi portékájukat miattuk nem tarthatják, rajtuk nagy ínséget cselekszenek; Kérvén azt azok, hogy adnánk nékiek szabadságot, hogy [az] őket bántó, kóborló, lopó s marhájukat hajtogató, lovukat hordó tolvajokat kergethessék; Ennek okáért mi is adunk nekik szabadságot az szolnoki urak akaratából, hogy [az] ez ideig való szokásuk szerint illendő fegyvert [az] vármegye akaratából hordozzanak, felkelvén [az] őket bántó tolvajokat szabadosan kergethessék és megöljék, És ha emberhalál köztük történnék lenni, díjával ne tartozzanak és az útjukban az mi részünkről való vitézink - akármely várbeliek - reájuk akadván őket meg ne háborítsák, Sőt inkább igaz útjukban oltalmazzák és elbocsájtsák földön és vízen; Melynek nagyobb bizonyságára és elhitelére adtuk nekik ez oltalomlevelünket, melyet megerősítettünk ez úri címeres és pecsétes levelünket kiadván kezünkből; Kiadatott Szolnokon [in Szolnok] az 1666-ik évben december 30-dik napján [die 30 Decembris anno 1666]; 246