Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
5. I. Károly bizonyságlevele arról, hogy többek között Alcsi és Kerekudvar falubirtokokat a hűséges szolgálataiért Horsundorfi Veluingnak adományozta 1324. március 23
5. I. Károly 1 bizonyságlevele arról, hogy többek között Alcsi és Kerekudvar falubirtokokat a hűséges szolgálataiért Horsundorfi Veluingnak adományozta 1324. március 23. l-f Károly, az Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Salernitano fejedelme, valamint a Szent Angyal hegy ura a jelenlegi [levelet] majd olvasó jelenleg és a jövőben élő összes keresztény hívőnek üdvözletet a mindenség megváltójában; Mivel a királyi főméltóság [...] az arra érdemes alávetettjeit a hűséges szolgálataikért arányos rekompenzacioval szokta viszonozni, ennél fogva ezen levél rendén akarjuk mindenkinek a tudomására adni, hogy miután Csák fia János korábban kegyelmet kapott az ország és a tehetősebb királyi méltóságai révén a felségünk kegyelméből, mint kitűnő tanácsosunk, végül az érthetetlen gőg mégis úgy elárasztotta a lelkét, hogy a familiárisi 3 becsületet mellőzve együtt a Trencséni Mátéval [cum Mattheo de Trinchynf, a notórius pártütőnkkel az elárulásunkkal a felségünk meggyilkoi KÁROLY, I. Károly Róbert (Anjou-ház) (Nápoly, 1288. - Visegrád, 1342. július 16.), magyar király (1308, 1310. augusztus 20. - 1342. július 16.). 2 Itt az esztergomi érsekség 1313. április 21-én kelt kiváltságlevelének a bevezető három sorát hagytuk ki. 3 Familiáris (latin: családi, házi): A római jogban a házi tennivalókat végző egyén jelölésére szolgáló műszó. A magyarországi latinságban a 13. századtól kezdve általában azok megjelölése, akik önkéntesen más személy házához szegődtek el tartós szolgálatra (eltartás és külön díjazás fejében). Magyar megfelelője cseléd, aki származására nézve lehetett nemes vagy „nemtelen", és feladatköre is rendszerint ehhez igazodott. Szűkebb értelemben csak nemes familiárisokat szokás érteni alatta, akik a király, illetve valamely egyházi vagy világi nagybirtokos famíliájához csatlakozva annak hadi kíséretét alkották. A familiáris általában szóbeli szerződés alapján lépett ura {dominus) szolgálatába, aki gondoskodott jogi és tényleges védelméről, ellátásáról (ritkán birtokot is juttatott neki). A jogviszony nem örökletes, és nem feltétele valamely birtok hübérbe adása, ez lényeges különbség a nyugat-európai hűbériséggel szemben. Az Anjou-korban a familiáris már ura bíráskodása alatt állt (kivéve azokat, akik saját birtokukon éltek). - Irodalom: KORAI 1994. 210. p. 4 CSÁK vagy TRENCSÉNI MÁTÉ, magyarországi főember (* 1260-1265 között- 1321. március 18.) Csák nembeli előkelő, tartományúr. Apja, Péter (V. István alatt asztalnokmester, IV. (Kun) László alatt - egyebek mellett - nádor, asztalnokmester) és nagybátyja, Máté, Csák nembeli előkelők voltak. Csák Máté részt vett III. András király osztrák hadjáratában (1291), majd az uralkodó megbízásából a Kőszegi család tagjai által elfoglalt Pozsony vár visszavételében (1292). Hűsége jutalmául királyi lovászmester (1293-96), nádor (1296-97) és po20
