Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
83. A pozsonyi káptalan bizonyságlevele nemes Móré Gáspárnak a szolnoki vár feladásában tanúsított magatartásáról, a két sellyei vajda vallomásának a tükrében 1554. március 27. után
ral állott ellent a benyomuló törököknek s mikor a várban küszködött velük, sebet kapott, Harcolva ment ki a várból s 30 katonával - kik között öt spanyol volt - hajóra kapott, Egy török hajó naszádosokkal útját állván Móré Gáspár mint vitéz katona harcolt velük egy vajdát s négy magyar naszádost vesztett és tizenötöd magával megsebesült, a török hajó kormányosát lelőtte és megölte, Ezáltal a hajó meghátrálván szabadon kelhetett át övéivel a Tiszán; Amely [idézett] parancs értelmében nevezett Kincses [Kynches] Gergely a közelmúlt [1554] március 27-ikén előttünk a [pozsonyi káptalan előtt] megjelent és az Istenben elkötelezett hitére, valamint az őfelsége és a Szent Koronája iránti hűségre megesküdvén, a kikérdezés után azt vallotta, hogy Szolnok várának ostromlásánál ő is jelen volt és az összes naszádosoknak meghagyta Nyáry Lőrinc, hogy a várból menjenek ki a hajókat őrizni, Mikor ezt a parancsot előadták [az] nevezett Móré Gáspárnak, ez a Móré Gáspár így felelt: „Bármit parancsol Nyáry Lőrinc uram, jól van, de neki úgy tetszik, hogy csak néhányan menjenek ki a hajókat őrizni a nagyobb rész ellenben maradjon benn a várban és minden gyalogos és tizedes legyen készen a várban"; Azután Móré Gáspár összehívta valamennyi naszádost és gyalogost egy házba és itt maga Móré Gáspár következőleg beszél: „Barátaim és kedves testvéreim, értesültem, hogy a németek megijedve nem akarnak velünk maradni" és kérdezte: „Van-e a magyar katonák között, akik a németekkel egyetértenek ?" Mire a magyar tizedesek azt válaszolták: „Hogy nem tudnak olyan magyart, aki a németekkel cselekedne, vagy érezne", Móré Gáspár még hozzátette: „Az égben lakozó Istenre esküszöm, ha megértem, hogy közületek valaki a németekhez szít, annak azonnal levágom a fejét és kivetem az árkon keresztül, ha valaki akad, aki a becsületünk és ő királyi felsége hűsége ellenére mer cselekedni, ellenkezőleg: legyünk rajta barátaim, hogy ki-ki a maga helyén és sorján maradjon;" Hozzáteszi a tanú [Kincses Gergely], hogy ő csak tisztességest tud Móré Gáspárról, aki másokat vitézségre buzdított és senki: „sem a kapitányok, sem a katonák közül a várban és az ágyuk körül olyan munkát nem fejtett ki, mint Móré Gáspár"; Az ostrom tizennegyedik napján [1552. szeptember 7-ikéri] a tanú [Kincses Gergely] a hajókat őrizte a Tisza folyó partján, midőn a törökök mindenfelől ostromolván a várat, a várból a hajókhoz menekülő csehek és németek a tanút [Kincses Gergelyt] és naszádos társait megsebesítették, egy naszádost [pedig] a vízbe dobtak, Véletlenül a tanú [Kincses Gergely] hatodmagával egy tört hajón megszabadult a török körmei közül; Vajda [Waywodd] Ferenc, az ő társa a parton maradt és hogy a török a várba már benyomult, Móré Gáspárt a törökök közé kavarodva miképp lehetett kiszabadítani valóban csodálatos, amit a tanú [Kincses Gergely] sohasem hitt volna; A tanú [Kincses Gergely] Móré Gáspárról csakis jót és vitéz katonához illőt tud mondani" Az irat eredetijét nem találtuk, azért Illésy János magyar nyelvű közlését vettük át. Lelőhelye: ILLÉSY János: Újabb adat Szolnok 1552-iki ostromához. = HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK, 1897. évf. 112-113. p. 177
