Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

83. A pozsonyi káptalan bizonyságlevele nemes Móré Gáspárnak a szolnoki vár feladásában tanúsított magatartásáról, a két sellyei vajda vallomásának a tükrében 1554. március 27. után

83. A pozsonyi káptalan bizonyságlevele nemes Móré Gáspárnak a szolnoki vár feladásában tanúsított magatartásáról, a két sellyei vajda vallomásának a tükrében 1554. március 27. után „[Mi, a pozsonyi káptalan adjuk emlékezetül a jelenlegi [levél] tartalmával tudatva mindenkinek, akit illet;" [...] [hogy mi az I. Ferdinánd magyar király 1554. február 14-ikén kelt parancsa értelmében] a közelmúlt március hó 26-án az előttünk megjelenő Vajda [Waywoda] Ferenc az Istenben elkötelezett hitére, valamint az őfelsége és a Szent Koronájának tartozó hűségére megesküdvén azt vallotta, hogy ő a naszádosok vajdája volt és jelen volt Szolnok várának az ostromlása idején, S bár a naszádosoknak húsz hajójuk volt, mégis csak harminc katonája volt, mert oly hirtelen nem lehetett a naszádosokat összegyűjteni; Míg eleinte a budai pasa' ostromolta Szolnokot [1552. augusztus 24-én és szeptember 1. között] a keresztény katonák csekélylették a budai pasának az ostromát, de amikor Amhát pasa [1552. szeptember 1-én] megérkezett a temesvári törökkel, erősebben kezdték ostromolni; Akkor vitézlő Móré Gáspár - száz gyalogosnak a feje - a kapitányok figyelmeztetése nélkül is, mint tisztességes férfi és katona igen nagy szorgalommal építgette Szolnok várát, A német és a cseh katonák pedig mindjárt megrémülve futamodni készültek, [Az] nevezett Móré Gáspár bátorítással és figyelmeztetéssel tartóztatta őket, de az ostrom tizennegyedik napján [1552. szeptember 7-én] a mondott németek és csehek a nevezett szolnoki várkapitányok: Nyáry Lőrinc és Petrovay Pekry Lőrinc

2 akarata ellenére a Tisza folyó partjához futottak és ott a naszádosok hajóit - melyeket a tanú [ Vajda Ferenc] hatodmagával őrzött - erőszakkal el akarták venni és átevezni [a Tiszán], Néhányan kevesen át is jutottak a Tiszán, de a legtöbb elfogatott vagy vízbe fulladt; A tanú [ Vajda Ferenc] a várba ment és ott a magyar katonák kevés parancsnokával amint tudott, ellenállott a töröknek, míg a lábán sebet nem kapott, Nevezett Móré Gáspár egyik tizedesét a janicsárok golyója találta, Móré Gáspár - mint tisztességes katona és parancsnok - egy menekülő csehet, hogy az idegen katonákat visszatarthassa, kardjával megvágott, mondván: „Oh ti árulók, hogy elvesztettétek magatokat is, minket is" és a tizedesnek azt mondta: „Fogd meg őket, hogy el ne szaladjanak", de nem tudta megtartóztatni az idegen katonákat, [és] csak kevés magyar1 Ali budai pasáról van szó, aki egy viszonylag kisebb sereggel 1552. augusztus 22-én érkezett Szolnok alá, és a vár ágyúzását augusztus 24-én kezdte. 2 Petrovay Pekry Lőrinc Csömöri Zay Ferenc utódaként került a szolnoki várba. 176