Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
71. I. Ferdinánd király meghagyta Bethlenfalvi Thurzó Ferenc pozsonyi kamarai jószágigazgatónak, hogy vizsgáltassa meg a szolnoki sókamara újjáépítésének a lehetőségét 1550. október 5.
71. I. Ferdinánd király meghagyta Bethlenfalvi Thurzó Ferenc 1 pozsonyi kamarai jószágigazgatónak, hogy vizsgáltassa meg a szolnoki sókamara újjáépítésének a lehetőségét 1550. október 5. „Ferdinánd az Isten kedvező kegyelméből [német-]római, magyarországi, csehországi stb. király stb. a főtisztelendő és tisztelendő nemzetes hívünknek [Bethlenfalvi Thurzó Ferencnek]; Bizonyosan tudjuk, hogy hajdan a szolnoki várunk előtt [apud ad arcem nostram Zolnok] sókamara volt, amely mindazáltal az állandó háborús csapások miatt elpusztult és romokban maradt; Ezért akarjuk és parancsoljuk nektek, hogy ez ügyben szorgos nyomozást végezzetek, majd végül tanácskozzatok, valamint határozatot hozzatok arról, hogy az ottani [szolnoki] [sojkamarát milyen hasznosítással tudná kijavítani; Ha pedig azon határozatotok után megbízzátok a szóban forgó [pozsonyi] kamarát [az újjáépítéssel] azt a mi hasznunkra végeztesse és a nemzetes hívünk, a nekünk kedves Zay Ferenc 2 legyen alkalmas az ottani hivatalnak az igazgatására; Minket erről a megfontolásról és a véleményetekről tudósítsatok; THURZÓ Ferenc, bethlenfalvi (? - 1576): nagybirtokos főúr. Tanulmányait Itáliában végezte. Az egyházi pályára lépett, és 1534-től nyitrai püspök, egyben 1540-től a magyar királyi kamara elnöke. 1556-ban a püspökségét odahagyva evangélikus vallásra tért át és megházasodott. 1557-től királyi tanácsos, az udvari kamara elnöke, majd királyi főudvarmester. Ő szerezte meg családjának Árva várát és a lietavai uradalmat. ZAY Ferenc, báró (?, 1498 - Zayugróc, 1570. október 10.): katona és diplomata, a későbbi főúri család vagyonának megalapozója. Részt vett a mohácsi csatában, és utána I. Ferdinánd pártjára állt. 1528-ban királyi udvarnok, 1542-ben huszárjai élén részt vett a schmalkaldeni háborúban. 1548-ban egri várnagy, 1550-ben szolnoki várnagy és Külső-Szolnok vármegye főispánja. 1560-ban kassai és felső-magyarországi főkapitány, ebben az évben bárói rangra emelik. Felesége, Garai Borbála révén roppant terjedelmű birtokot szerzett. 153
