Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)
BEVEZETÉS
ellátását egész Heves megye hadi- és élelmezési adója mellett Gyöngyösre, Poroszlóra és Mezőtúrra vetette ki a bécsi udvar. Ez szinte ember feletti teljesítésre kényszerítette a túriakat. A jelenlegi ismereteink szerint Mezőtúr történetének legválságosabb időszaka 1685-1699 közé esett, amikor az előbb említett hármas szorítás elkerülése végett a lakosság nagy része a Királyi Magyarország területére - Tiszanánára, Kiskörére, Tószegre, Tiszavárkonyba - menekült. Az újjáépítés küzdelmes munkája csak a török kiűzése után, 1699-ben kezdődött meg és 1703 táján fejeződött be 6 . Korszakunkban (1526-1699) Mezőtúr közigazgatási szempontból mindvégig Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, amely közgyűléseit 1552-ig Szolnokon, 1552-1596 között Egerben, 1614 és 1699 között pedig Füleken tartották. A település 1596-ig a megyei hatóságokkal szilárdnak nevezhető kapcsolatot ápolt. 1596 és 1614 között viszont szinte minden összeköttetés megszakadt, s azt 1614-1699 között sem sikerült rendbe hozni. Ami a hódítók berendezkedését illeti, a szolnoki szandzsákba tartozó Mezőtúr földjének tényleges birtokosa a szultáni kincstár volt, de az elmenekült magyar földesurak is jogot formáltak egykori birtokaikra. A jelen iratválogatásunk - mintegy folytatása a 2000-ben megjelent okleveles közlésnek 7 - a fent leírt történeti időszakban és államigazgatási keretben született forrásokból meríti mondanivalóját. Témakörüket tekintve a források eléggé változatosak: találunk köztük birtokadományozást, törvénytelen birtoklástól való eltiltást, birtok visszakövetelést, nagy értékű névszerinti tizedjegyzéket, birtokajándékozást, földesúri levelet, birtokba való bevezetést, illetve iktatást, portaadó-összeírást, török adó-jegyzéket, zálogba adást, vásárfelverést, birtokeladást, oltalomlevelet, Mezőtúr határának leírását, megyei törvényszéki döntéseket, végrendeletet, jobbágyi állapotból való felszabadítást, birtokszámadást, felhatalmazást, török bírói ítéletet, török igazgatási hatásköröket, kárvallást, felszólítást, Mezőtúr megszállási engedélyét stb. Az iratválogatást nem korlátoztuk csupán a szorosan vett Mezőtúrra, hanem kiterjesztettük a második kataszteri felmérés előtti önálló, most pedig Mezőtúr közigazgatásához tartozó településekre (Bánrévére, Túrtőre, Marázra, Szentmiklós nyugati felére, Póhamara délnyugati harmadára), továbbá a volt vonzáskörzeti településekre (Csejtre, Simára, valamint Szentmiklós keleti felére) is. 8 Bánréve, másképpen Bánréve-puszta Mezőtúr centrumától délre található, kb. 9 kilométerre. Centrumát a Dancza-zug képezi. Szomszédai északon és keleten Túrtő, nyugaton Mesterszállás, délen Szarvas. A 2001. évi állapot szerint 94 lakosa volt és a területén 52 lakatlan üdülő állt. 9 Csejt a második kataszteri felmérés óta Endrőd, majd Gyomaendrőd (Békés megye) külterületi része, az egykori Endrőd északnyugati határán. Szomszédai: 6 A kitétel azért helytálló, mert Mezőtúr 1705-ben újból elnéptelenedett. A lakosság zöme - az elöljárókkal együtt - Hanyiba menekült a Marosi Határőrvidék rác katonáinak a kegyetlenkedése miatt. 7 BENEDEK Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526. Szolnok, 2000., amelyben 99 latinból magyarra fordított forrás jelent meg. Részben folytatása FODOR Zoltán: Oklevéltár Mezőtúr történetéhez 12051864. Mezőtúr, 1968. című munkájának is. 8 A második kataszteri felmérés országosan 1850-55 között zajlott, amely terület- és birtokrendezései is járt. Többek között ebben az időben szüntették meg azoknak az ősi - de 1711-1856 között újjá nem települt - helységeknek az önálló státusát, amelyek újjánépesülésének nem látszott esélye. 9 A MAGYAR Köztársaság helységnévtára. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 2003. KSH 629. p. (A 2001. évi állapot.) 6