Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)
18. Az egri káptalan jelentése I. Ferdinánd magyar királynak, hogy az 1560. január 3-án kelt parancsa alapján a három egri katonát ellentmondás miatt nem tudták beiktatni a túri birtokrészbe - 1560. április 9
hanem Húsvét előtti harmadik vasárnapot követő legközelebbi második napon [1560. március 25-én], most az ilyesféle iktatásnak biztonságosabb, alkalmasabb és szomszédosabb [helyszínére] Eger mezővárosba, jelesen a vár és a Borsod vármegyében 3 alapított Szent János evangélistáról elnevezett egyház helyszínére érkeztek a mondott uraknak, és földesuraknak a nevében és személyében, valamint több mások személyében oda törvényesen összehívottakkal és megjelentekkel, az ugyanazon javak és birtokjogok határosaival és szomszédaival; jelesen nemzetes és nemes Szilva [Szylva] Gergellyel, a főtisztelendő egri püspök úr udvarmesterével, Várkonyi Tassy Antallal, Tenyői [de Thenye] Ispán [Hyspan] Kelemennel, Marjalaki Bertalannal, az ugyancsak [Marjalaki] Gáspár Jánossal, Miklyai [de Mykla] Fülöp [Philep] Demeter egri kapitánnyal, Nagyváry Cirjákkal, Sáry Mátyással, Mikebudai Békés [Bekes de Mikepudaja] Andrással, az ugyanodavaló Békés Bálinttal és Csorbái [de Csorba] Ferenczy Benedekkel; törvénytudóikkal és tanácsadóikkal, [Csorbái] Komori Komor Istvánnal, a szent császári és királyi felség jobbágyával, Kovács Jánossal, valamint Túrkevei Kun Ferenccel, Sülye Istvánnal és Túrkeddi [de Thurkedh] Gecsei Mátéval, a szóban forgó főtisztelendő [ Verancsics Antal] egri [püspök] jobbágyaival; Gergely túri deákkal, Kalmár Györggyel, Fóris Jánossal, Túri [de eadem Thur] Kis Dénessel, a nemzetes Derencsényi [Drincsiny] István birtokaiban lakó szabadmenetelü jobbágyaival és [örökös] jobbágyaival; és a szóban forgó szent császári és királyi felségtek embere [nemes Sáry Gergely], közhitelű bizonyosságunk [Szegedi Albert kanonok] jelenlétében bevezette Jakosith Ferencet, Zolthay Istvánt és Gimes Ferencet az ugyanazon birtokjogokba és a megnevezett királyi jussba, továbbá beiktatta azoknak és azok valamennyi örökösének és utódjának a szent császári és királyi felség új adományának valamennyi hasznával örökjogon, úgy, hogy ott a helyszínen senki ellentmondó nem nyilvánult meg; Hanem mégis a legközelebbi szombaton [1560. március 30-án] Kiskállói Lőkös Pál jobbágya, Kovács Pál gondnok az ő birtokjogában, nemkülönben Lőkös Pál fiai: Lőrinc, Ferenc, János és leányai, jelesen a néhai nemzetes Lőkös [Leükös] Farkas lánya, Krisztina, valamint a fia, János, továbbá más atyafiaknak és mindkét ágon való hozzátartozóiknak, másfelől nemes Mezőpetri Hatvani [Hathvany] Ferenc a Húsvét előtti első vasárnapon [1560. április 7-én] fiainak, nemzetes Pálnak, Ferencnek, Jánosnak és Lőrincnek, nemkülönben nemzetes Nagykállói Lőkös János lányának, Lőkös nemes úrnőnek és úrnak a nevében és személyében itt, az [egri] káptalanban személyesen elébünk állva a szóban forgó teljes iktatással szembe szálltak az ellentmondás örve alatt; Ezért azokat az ellentmondókat Kovács Pál és Hatvani Ferenc útján Jakosith Ferenc, Zolthay István és Gimes Ferenc ellenében a királyi kúriátokba, tudniillik a szent császári és királyi felség jelenléte elé, alkalmas időpontra azon [ellentmondók] ilyen ellentmondása okának kifejtése céljából megidéztük, és a megidézetteket értesítettük; 3 1560-ban Borsod és Heves vármegyék között a határ az Eger patak volt, amely most Eger központjában folyik. A vár pedig közismerten az Eger patak keleti partján, tehát Borsod vármegyében állt. 42
