Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

77. Izmail szolnoki bég felhatalmazza a vármegyei hatóságokat, hogy fegyveresen léphessenek fel a kóborló végvári magyar katonák ellen, ha azok megrabolják a lakosságot, egyben oltalmába veszi az önvédelmet folytatókat-1666. december 30

77. Izmail szolnoki bég felhatalmazza a vármegyei hatóságokat, hogy fegyveresen léphessenek fel a kóborló végvári magyar katonák ellen, ha azok megrabolják a lakosságot, egyben oltalmába veszi az önvédelmet folytatókat 1666. december 30. „Mi, az hatalmas és győzhetetlen császárunknak nagy Szolnok várának helytartója és fő gondviselő ura és parancsolója [az] tekintetes Izmail [Ismayl] bég adom tudtára mindenöknek azkiknek illik ez levelem rendiben nagyságos uraknak, basáknak, bégeknek, vitézlő kapitányoknak és hadnagyoknak, városi és falusi bíráknak és polgároknak, harmincadosoknak, vámosoknak úton út mellett vigyázóknak, minden tisztségbe és méltóságba helyezött urainknak, barátainknak; Köszönetünk, szolgálatunk ajánlása után jelentjük, mivel jövének élőnkben szolnoki [Zolnoky] Külső- és Kis Heves vármegyében, Csongrád vármegyében és az egri Kunság [Kumsagh]

1 és túri [Túri] kapitányok: nevezet szerint Bordács [bordacz] Lőrinc Fegyvernek [fegiuemek], Hegedűs János és [az] azok között lakozó több falusiak is Nagy [nagi] Jánossal, Jelenték, hogy az magyar részrül való kóborló, búsító tolvajok miatt nagy ínségben volnának, Úgyannyira, hogy marhájukat, lovaikat és egyéb házi portékáikat miattuk nem tarthatják, Rajtuk nagy ínséget cselekösznek; Kérvén azon adnánk szabadságot nékiök, hogy [az] őket bántó kóborló, lábasmarháinkat hajtogató, lovukat hordó tolvajokat kergethessék, Ennekokáért mi is adtunk nekik szabadságot a szolnoki [Solnoki] urak akaratjából, hogy [az] ezideig való szokások szerint illendő fegyvert [az] vármegye akaratjából hordozának, hogy felkelvén [az] őket bántó tolvajokat szabadon kergethessék és megöljék, És ha emberhalál köztük történnék törvénybíráiknál ne tartozzanak, És az utókban az mi részünkről való vitézink - akármely várbeliek - reájok akadván őket meg ne háborítsák, sőt inkább igaz utókban oltalmazzák, elbocsássak szép békével őket, mindenütt földön [és] vízen; 1 Ezt úgy kell érteni, hogy azokról a kunokról van szó, akik az egri várhoz adóztak. Ugyanis a Nagykunság déli részén több település a gyulai török várhoz adózott. 2 A Habsburg oldalon harcoló magyar végvári katonaság rabló portyái az 1650- 1660-as évek között jutottak a csúcspontra. Ezekre azért került sor, mert a végvári katonaság nem kapott zsoldot és megfelelő ellátmányt. Ugyanakkor a felső-magyarországi katonai szervek hallgatólagosan támogatták is a rajtaütéseket, mert azok révén nyomást tudtak gyakorolni a hódoltságban élő magyar lakosságra az adóztatás terén. Más vonatkozásban úgy látjuk, hogy a sanyargatott települések elöljárói elsősorban a magyar hatóságokhoz fordultak segítségért, bár nem sok eredménnyel. 222