Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

70. Heves és Külső-Szolnok vármegye szolgabírójának nyomozati jegyzőkönyve, amely hitelesen bizonyítja, hogy Fáy László katonái túri földre hajtották el a szentandrásiak ménesét - 1656. március 3

szentandrásiak lovaikat - az mely Csergettyünek [Czergetünek] hívatik, mindaddig míg Szentandrás alatt, az Körös mellett egyenesen az Szarvas-hídig megyén egészen az Kastély-puszta helyéig - az Túr városának szabad élőfölde volt mindenkor. Azt is tudja bizonyosan, hogy Szentandrás ellenében azon megnevezett föld mindenütt túri föld. Mihelyest az hajóból kilépik az Körösből az ember nem bánrévi föld és hogy azon megnevezett túri föld nem Békés vármegyében, hanem Külső-Szolnok vármegyében vagyon; A második tanú Szana György Túr mezővárosában lakó és a megnevezett városban lakozó Varga András és Varga Pál gulyása, kb. 28 éves megesküdve és megfontolva vallomást tett: Látta azt az tanú [fatens] mikor az Fáy László uram katonái elhajtották az szentandrásiak ménesét, akkor azon ménes az túri út két felén volt, azmely Szentandrás felé-alá megyén Túrról. Az katonák penig az révbe menvén kihívatták az szentandrásiakat s úgy alkudták meg az szentandrásiakat négyszázharminc tallérban és úgy indították meg a ménest;

5 Az harmadik tanú Somodi Tóbiás ugyanott [Túron] lakos, az méltóságos erdélyi fejedelem úrnak, tekintetes és nagyságos Rákóczi György őnagyságának [az] jobbágya, kb. 60 éves eskü alatt vallotta: Tudja azt és nyilván vallja, hogy az a föld azhonnét az Fáy László urunk katonái az szentandrásiaknak lovaikat elhajtották Túr városának szabad élőföldje és nem bánrévi föld, hanem minden ellenzés nélkül bírták az túriak; Az negyedik tanú Szűcs [Szücz] István ugyanott [Túron] lakos, az méltóságos erdélyi fejedelem úrnak, [az] tekintetes és nagyságos Rákóczi György őnagyságának [az] jobbágya, kb. 60 éves eskü alatt vallotta: Nyilván tudja azt, hogy az a föld azhonnan Fáy László urunk katonái elhajtották a szentandrásiaknak lovaikat nem bánrévi föld és azon alul is Réve felől való Körösig. Azt is tudja, hogy Külső-Szolnok vármegyében vagyon, nem Békés vármegyében; Az ötödik tanú Kun István ugyanott [Túron] lakó, a nemzetes és vitézlő Kállay Pál urunk

6 jobbágya, kb. 90 éves eskü alatt vallotta: Tudja azt bizonyosan, hogy Bánrévének - azmely Szentandráson túl vagyon semmi földe át nem jön a Körösön, hanem az Körös vizén innét Külső-Szolnok vármegyében valamennyi földje vagyon Túr városának mind az Szarvas pusztakastély aljáig túri föld, nem bánrévi. Sőt az Szarvas nevű kastélyban mikor török lakott azt is tudja és az mely híd az Körösön által volt csinálva, innen Külső-Szolnok vármegyéből Békés vármegyébe - lévén túl az kastély - annak is két bokor híd lába az túri földön volt, de engedelemből lett az is meg, mivel [az] török birodalmában forgott az ország már akkor; Az hatodik tanú Tamási [Tamási] Gáspár ugyanott [Túron] lakos és azon [nemzetes és vitézlő Kállay Pál] urunk jobbágya, kb. 75 éves, eskü alatt vallotta: Tudja azt bizonyosan és nyilván vallja, hogy az az föld az honnét az Fáy László urunk katonái elhajtották az szentandrásiaknak lovaikat túri föld, nem bánrévi, mind az Szarvas pusztakastély aljáig és az túriaknak mindenkor szabad élő földek. Hallotta azt is az régi eleitől, hogy azt mondották, hogy az szarvasi kastélyra, az mely híd az Körösön által volt csinálva, annak is az három lába az túri földön volt volna; 4 Pontosabban: nem Fáy László, hanem a felső-magyarországi főkapitány katonáiról van szó, akiknek az volt a feladatuk, hogy az elmaradt földesúri adókat a jobbágyokon behajtsák. 5 Azaz a katonák a ménes elfogása után közölték a szentandrásiakkal, hogy mennyiért válthatják vissza tőlük a ménest. Ez azt bizonyítja, hogy a katonáknak - áttételesen Fáy Lászlónak inkább a pénz kellett, mint a lovak. 6 Azt már egy korábbi kötetből tudjuk, hogy a Kállay nemzetség 1464. május 27-től volt birtokos Túron. (BENEDEK 2000. 51-52. p.) 203