Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

7. A leleszi konvent bizonyságlevele arról, hogy a szolnoki Gombos Tamás mindenkit eltiltott Túr és Varsány élésétől valamint a két település elidegenítésétől-1539. július 11

7. A leleszi konvent bizonyságlevele arról, hogy a szolnoki Gombos Tamás mindenkit eltiltott Túr és Varsány élésétől valamint a két település elidegenítésétől 1539. július 11. „Mi, János prépost és a leleszi Szent Kereszt egyház konventje a jelenlegi [levél tartalmával] adjuk emlékezetül, hogy szolnoki Gombos Tamás nemes, a nemzetes Nagykállói Lőkös János szervitora

1 az ugyanazon Lőkös János fiainak és a testvérének - az egyaránt nemzetes Pálnak és Farkasnak - a személyében a jelenlétünk elé érkezve a letiltás [szokásos] módján tudatta velünk a következőket; Miszerint ő saját ura, Nagykállói Lőkös János és a fiai személyében nemzetes Parlagi Lászlót a Szolnok vármegyében található Túr és Varsány mezővárosokban lévő teljes birtokrészek eladásától, zálogba adásától, elcserélésétől vagy kölcsönös cseréjétől avagy más [egyéb] úton történt elidegenítésétől [a venditione, impignoratione, concambiali [...] permutatione sew alia quavis a se alienatione totalium portionum possessionarium in oppidis Thwr et Warsan vocatis omnio in comitatu Zolnok existentis, habitis]; A nemzetes Derencsényi Farkast pedig - és bárkit mást, legyenek bármilyen státusban és a szerződéses embereket - az eladástól, az elfoglalástól, a visszatartástól, a lefoglalástól, a termények élésétől, az ugyanazok bármiféle már megtett, vagy megteendő cselekménytől ellentmondva eltiltotta, valamint eltiltva [mindennek] ellentmondott előttünk, nyilvánosan és nyilvánvalóan, ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; 1 A szervitor fogalmának ma nincs egységes értelmezése a szakirodalomban. A szó aló. században jelent meg, de nem a familiáris kifejezést váltotta fel. A szervitoroknak nem kellett személyesen hadba vonulniuk, hanem saját vezénylésü fegyveresek vezetőjeként teljesítettek szolgálatot egy maguknál magasabb rangú katonai parancsnok vezetése alatt. Pl. Báthory András főkapitány az erdélyi hadak parancsnoka a gróf Nádasdy Tamás országos főkapitánnyal való levelezésében mindvégig szervitorának nevezi magát, a szövegben pedig kollégájának, sőt barátjának szólítja. (MOL E-185 Kamarai levéltár. Nádasdy levéltár. Missiles 3. csomó, 1550. szeptember 30.) Egy másik esetben Kerthy Gergely és Noszlopy Gáspár örökös szervitoroknak (servitores perpetui) nevezik magukat Devecseri Choron Andráshoz intézett levelükben. (SZALAY András: Négyszáz magyar levél a 16. századból 1504-1566. Pest, 1864. 72. p.) 19