Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

68. A túri Törő Pál végrendelete-1655. július 5

68. A túri Tbro Pal végrendelete 1655. július 5. „Túri Törő Pálnak utolsó végrendelet [Testamentum] tétele háznépéhez, atyjafiaihoz és egyebekhez is, az kikhez illett az 1655-ik esztendőben; Én az Úrnak súlyos büntető ostorát viselvén és én mostani testembeni fájdalmas nyavalyámban - noha mindazonáltal méltán [az] bűnöm szerint Istentől megérdemeltem az mint rejám hozott - úgy vagyon legyen áldott az nemes nagy neve érette az mivel látogatott, szeretett mint Jób pátriarchát; Csendesen elszenderít noha testemben beteg vagyok, de lelkemben csendes vagyok, Mégis az mostani nyavalyámban míg az Úristen [az] eszemet, [az] nyelvem szólását el nem veszi az én fáradtságomból keresett jószágocskámból - mellyel az Isten megáldott volt - élő nyelvemmel az én házam népének, atyjafiainak akarok végrendelkezést tenni és őket jó rendben hagyni; 1. Elsőben Debreczeni Mihály papnénak - Törő Demeter leányának Erzsébetnek kivel eggyek voltunk, mind [az] atyjával, mind [az] anyjával - hagyok neki 100 forintokat és egy borjús tehenet a közből; 2. Másodszor az ugyan Dévaványán [Vanjan] lakozó Ádám Jánosnénak Zsófia [Zofi] asszonynak - egy lévén mind [az] atyjával és anyjával Törő Demeter leányával - hagyok annak is [ ] úgymint 100 azaz száz forintokat és egy borjas tehenet; 3. Harmadszor ugyan az öcsémnek Mihály pap fiának - azkinek az anyjával Törő Erzsébettel egy voltam - Andrásnak nagyok az közből egy tehenet; 4. Negyedszer az Isten templomának épületire hagyok 10 tallérokat a közből; 5. Ötödször az én hűséges társamnak és feleségemnek [az] mellettem való hüségjéért, gondviseléséjért és forgólódásáért, [valamint] az menyemnek Törő Andrásnénak az ruházatjokra, mind a kettőnek egyenlőképpen az közjószágból hagyok 30 Aharminc:/ tallérokat; 6. Hatodszor. Azonkívül az öcsém Törő András részén kívül két felé szakasztván mindeneket az mi őneki jutna, Az én részemet, az mi engemet illetett volna mindeneket az két gyermekeimnek - az anyj okkal együtt - nekik hagyok, Amelyekből éljenek Isten dicsőségére maguknak lelkeknek üdvösségére és az szegényeknek táplálásokra; 196