Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)
4. Simai Mátyás Békés vármegye alispánja levélben esedezik György brandenburgi őrgrófhoz Szapolyai János hívei által elfoglalt birtokai - többek között Csejt és Sima - visszaadása érdekében - 1529. április 21
4. Simái Mátyás Békés vármegye alispánja levélben esedezik György brandenburgi őrgrófhoz Szapolyai János hívei által elfoglalt birtokai - többek között Csejt és Sima - visszaadása érdekében 1529. április 21. „[•••] jóllehet a többiek között a legkisebb szolga vagyok, mégis az összes jószágom Zápolyai János familiárisai 1 által a jelességtek miatt elfoglalt Sima, Csejt, Simasziget, Félhalom, Kígyós, Póhalom [Syma, cheyte, Symaziget, Felhalom, Kygios, Pohalom] s azoktól Szent Demeter napjától [1528. október 26-tól] meg vagyok fosztva; miután én jelességteknek a halálig szolgálni akarok, esedezem segítsen meg családommal és fiaimmal szenvedett nyomorúságomban; [Kelt] Gyulából [Ex Gywla] az 1529-ik évben, a Húsvét utáni harmadik vasárnapot [Jubilate] követő negyedik napon [április 21-én] [...], Simái Mátyás Békés vármegyei alispán [vicecomes Comitatus de Bekes]" Az irat 50-50 százalékban latin és magyar nyelvű, az eredetije Münchenben található , amelyet mi nem láttunk, csupán a Veress Endre által közölt kivonatos alakzatot. Közölte már Kr is tó Gyula is. 3 Lelőhelye: VERESS Endre: Gyula város oklevéltára (1313-1800). Bp. 1938. 148. p. A familiáris latin eredetű szó jelentése: családi, házi, családhoz tartozó. A római jogban a házi teendőket végző személy jelölésére szolgáló műszó. A magyarországi latinságban a 13. századtól kezdve általában azok megjelölése, akik más személy házához önként szegődtek el hosszabb szolgálatra eltartás és kikötött díjazás fejében. Magyar megfelelője: cseléd, aki származására nézve lehetett nemes vagy nemtelen, és feladatköre is rendszerint ehhez igazodott. Szűkebb értelemben csak a nemes familiárisokat szokás érteni alatta, akik a király, illetve valamely egyházi vagy világi nagybirtokos famíliájához csatlakoztak és annak kíséretét alkották. A 13. század végétől a 14. század végéig szinonimájaként a serviens fogalmat is használták. A familiáris általában szóbeli szerződés alapján lépett ura (dominus) szolgálatába, aki gondoskodott védelméről, ellátásáról (ritkán birtokot is juttatott neki). Az Anjou-korban a familiáris már ura bíráskodása alatt állt. - Irodalom: KORAI magyar történeti lexikon. Bp. 1994. 210. p. H. St. A. München Br. Lit. 1055/1-2, ugyanitt található az őrgróf 1529. június 28-án kelt válaszlevele, de ez nem került közlésre. KRISTÓ Gyula: Békés megye a honfoglalástól a török világ végéig. Békéscsaba, 1981. 14. p. 14
