Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)

33. Vingárti Geréb Péter országbíró kérése a budai káptalanhoz az Ecsegen és Csudabalán végrehajtott hatalmaskodás vizsgálatára és a vétkesek idézésére (1498. november 25.)

fratrem exponentium in possessione Echeg vocata alias in de Bekes, nunc verő per translationem in Zolnok exteriőre Comitatibus existens] a területen a panaszosok birtokát képező Mirhó [Myroh] nevezetű bizonyos fŐlddarabját [megrohanta], majd ugyanazon panaszosok nádjait terjesen lekaszáltatta és abból - ahogy magának tetszett - elszállíttatott, majd ezáltal az ilyesféle Mirhó-fÖldet, együtt a Mirhó nevezetű halastóval az érintett Kába birtokához foglalta, az elfoglaltat pedig jelenleg is visszatartja hatalmaskodás útján, valamint éli azokat a mondott [remete] testvérek sérelmére és nagy kárára; Ezért a jelen levéllel szorgalmasan kérjük barátságotokat, hogy küldjétek ki bizonyságként embereteket, akinek a jelenlétében Bői [de Bew] Gábor, az ugyancsak Bői István deák vagy Hegyesi [de heghyes] László vagy Szentgyörgyi [de Zenth Gewrgh] Menyhért és Gáspár, akár Nyényei [de Néne] Benedek, Nagyrévi [de NaghRew] László, akár Szajoli Zsoldos [Soldos de Zayol] Péter vagy Szajoli Túsz [Thuz de Zayol] Lukács, netán Nyényei Albert, egyik a másik hiányában, [mint] királyi ember tudakolja előbb az előrebocsátottak valódiságát, majd az említett Felfalui Balázst és az előbb mondott másik személyt - a fent mondott király úr parancsára Pest városában [in Civitate pesthiense] tartott egyetemes gyűlésben a főpapok, a bárók, valamint az országnemesek legújabb rendelése szerint - a fent mondott remetetestvérek ellenében idézze a király úr elé, az előrebocsátottak okának a tisztázására a Vízkereszt ünnepét követő huszadik napra [1499. január 25-re]; Ha azon felek között perszünet volna, azt figyelmen kívül kell hagyni, a mondott Kabai János pedig a szóban forgó jobbágyait az elkövetés miatt [ ] köteles előállítani;

4 Tudassák azokkal ugyanott, hogy ők a fent mondott időpontban a szóban forgó király urunk előtt akár megjelennek és a Kabai nevezetű János a fent mondott elkövető jobbágyait akár elhatározza előállítani, akár nem, mi a megjelent felek kérése alapján az előrebocsátottakban azt cselekedjük, ami a törvény szerint jogosnak és szabadnak látszik; És ezután az ilyesféle vizsgálat, idézés, valamint a tudósítás rendjét az idézettek és az előállítására bocsátott jobbágyok neveivel - amint majd rendelve lesz - a fent írt időpontra a mondott király urunknak hűségesen megírjátok; Kelt Budán, szűz és mártír Szent Katalin ünnepén [november 25-én], az Úrnak az 1498-dik évében; [...]* Az oklevél átírás a budai káptalan 1498. december 13-án kelt jelentésében. Az első nyolc sorában a jelentős nagyságban kiszakadt papír nehezíti az értelmes kiolvasást. Máshol is vannak kisebb folytonossági hiányok. Végig latin nyelvű. Nyomtatásban magyar nyelven 2000-ben jelent meg első ízben

6 Lelőhelye: OL DL 20777. 4 A saját jobbágyait ilyen esetben is a földesúrnak kellett ítélkezés alá vonni, a megyétől kiküldött hiteles személy előtt. 5 Itt 17 oklevélsorban a budai káptalan 1498. december 13-án kelt jelentésének a zárórészét hagytuk ki, amelyet azonban máshol önállóan közlünk. 6 BENEDEK, 2000/D. - 79-82. p. 100