Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)

98. A tiszapalkonyai végház főkapitányának, Nagy Balázsnak a bizonyságlevele arról, hogy Túrpásztón lévő birtokrészét zálogba adta a túrkevei nemzetes Veres Mihálynak (1648. június 12.)

98. A palkonyai végház főkapitányának, Nagy Balázsnak a bizonyságlevele arról, hogy Tűrpásztón lévő birtokrészét zálogba adta a tűrkevei nemzetes Veres Mihálynak 1648. június 12. „Én, nemes Borsod vármegyében Palkonyán lakó Nagy Balázs, ugyan Palkonya végházának főkapitánya adom tudására azkiknek illik ez levelemnek rendiben, hogy én elkerülhetetlen szükségemtől kényszeríttetvén kelletett énnekem elzálogosítanom Kis-Heves vármegyében lévő Pusztapásztói [Puszta Pasztoy] pusztabéli [praediumbéli] részemet [az] ugyan Kis-Heves vármegyében Túrkevén [Thur Kéviben] lakó nemzetes Veres Mihály uramnak

1 ilyen okon; hogy Istennek látogatásából fogattatott volt el Somogyi János nevű vőm az egri törököktől és én kivévén kezességen - nem lévén [az] kezemet mire vetnem úgy kellett [az] fej vakságában

2 arra az jószágra [Túrpásztó pusztára] felkérnem úgy talléros 150, azaz [idézet] másfélszáz tallérokat, mivel énnekem leányom után az utódom [Successorom] Somogyi János, Három esztendeig és annakutána is addig bírhassa valamíg kiválthatom; Adtam pedig mezeivel, rétjeivel, kaszáló- és szántóföldjeivel, folyó- és halászóhelyeivel, minden törvénnyel [az] háborgatok ellen, minden kezességet [Evictiót] magamra és maradékaimra vállalok

3 minden megtámadok ellen az én és maradékomra, Tartozom meghatalmazni minden maradékom és ha meg nem oltalmazom, vagy oltalmazni nem akarván, [úgy] adok teljes hatalmat [az] nemzetes Veres Mihály uramnak és [az] maradékainak, hogy valahon ott jószágim találtatnának - akár ingók, akár bingók - egyszóval [una voce] - egy nemes vármegyének [az] szolgabírája

4 által végrehajtást [executiót] tehessenek, [az] akkori bírák; 1 Nemzetes Veres Mihály bizonyosan egy telkes nemes ember lehetett. 2 A fej váltság - eredetileg - nem más mint a fejvesztésre szóló büntetés megváltása. Ennek hét esete van, amit nem követhettek el egyházfiak, nők és a nemzetségi atyafiak. Az elkövetők nem vesztették el örökre jószágaikat. Az ilyent elkövető kiegyezhetett az ellenfelével, ami egyenlő volt a királyi kegyelemmel. (Tripartitum II. rész 5-6. §.) Véleményünk szerint a „fejváltság" kifejezést Nagy Balázs másként értette: A török megszabott egy összeget, amennyiért kiválthatta vejét a fogságból, és ezt nevezte - pontatlanul - „fejváltságnak". 3 A vállalt kezesség csak abban esetben éledt fel, ha a törvény előtti megtámadásra került sor. A jogtalan megtámadó ellen pert kellett indítani. 4 A szabály szerint csak az azonos vármegyében működő szolgabíró hajthatta végre a kártérítés céljából a foglalást. 253