Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)

Benedek Gyula: Bevezetés

Például, hogy - a térség már a honfoglalás előtt is és azóta is lakott; - a lakosság a honfoglalástól kezdve magyar, a kunok a 13. században tűntek fel, de állandó lakhelyekre csak a 14. század végén szálltak; - a tárgyalt időszakban folyamatosan csak Póhamara és Móric kun település, a többiek csak a 17. század elején váltak a Nagykunság részévé, ma még nem teljesen ismert körülmények között; - a lakosság egészen a tizenöt éves háború végéig katolikus, ezt követően pedig református; - a tizenöt éves háború alatt Túrpásztó kivételével elnéptelenedett Túrkeve mai területe; - Túrkeve, Túrkeddi, Nacsa a kezdetektől az egri püspökség birtoka, de 1553-1592 között - a birtokjog nélkül - az egri vár élvezte az úrbéri szolgáltatásokat; - az egri vár védelmi képességeinek a fenntartásához a Közép-Alföld térségéből leginkább Túrkeve, Túrkeddi és Nacsa járult hozzá; - néhány nagyon fontos kérdésre azonban a most közölt forrásokból sem tudunk választ adni, nevezetesen nem ismertek pontosan; - az integrált településeket egymástól elválasztó középkori határvonalak a határjárási iratok hiányában nem biztosak; - nem tudjuk, hogy Szanda mikor önállósult Túrpásztóból és mikor csatolták vissza; - nem ismert, hogy a tizenötéves háború alatt a lakosság hová menekült, és miért nem tért vissza az 1600-as évek elején;

39 - amennyiben a menekültek között kunok is voltak az új helyen, miért nem tudták a kunságukat megőrizni; - még talányosabb, hogy a 17. század elején az újjátelepülést végrehajtó, egyértelműen nem kun lakosság hogyan vált kunná? - nem ismerjük a reformáció 17. századi térhódítását sem; - hézagosak az Erdéllyel és a Partiummal való kapcsolatok adatai; - teljességgel tisztázatlanok a 17. század első felében zajlott újjátelepülések körülményei. Jelenleg nem tudjuk, kik, honnan, melyik településre érkeztek;

40 - az óriás kiterjedésű határához képest igen kevés az ismert földrajzi név. Ilyen tekintetben találtunk egy reménykeltő forrást Kazinczy Gábor munkájában, amely így hangzik: „Az kunokat, jászokat, kik a koronához valók Nagy András erővel Bajomban szolgáltatja s nem akarja elébbi lakóhelyére bocsájtani, szabadíttassa fel őket ő Felsége, mind marhástul mehessenek előbbi helyekre". KAZINCZY 1863. 279. p. Sőt helyenként ellentmondások is felmerülnek. Túrkeve pl. a nádor 1629. május 27-én kelt úrbéri szerződése szerint lakatlan (OL P-108 Esterházy cs. It. Repositorum 98. 582. csomag Fasc. ENo. 70.), az általunk közölt, 1629. szeptember 27-én kelt irat szerint viszont már lakott. 11