Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

35. Istvánháza török fej adó-összeírása - 1571. június 25

35. Istvánháza török fejadó-összeírása 1571. június 25. „A szolnoki szandzsák

1 hitetlenjeinek fejadó [dzsizije]

2 összeírása a nevezett szandzsákban; Csongrádi kerület [nahije] a nevezett [szolnoki] szandzsákban r Istvánháza Nemes Egyed Csapó Péter Nagy János Harmati Lukács Pázmáni Tamás Harmati Simon Váci (?) Balázs Tóth [Tót] Ambrus Szabó János 27 ház Tóth [Tót] Mihály Lóró (?) Péter Harmati Gergely Balázsi István Gálfi György Barakony Fóris Nemes Imre Szálai László Nagy Bálint templom" Homoródi István Kun Máté Balázsi Mihály S aj ági Mátyás Gál László Mózes [Mózös] Pál Berényi János Tóth [Tót] Imre

5 Nagy Demeter A törökök által megszállt területeken a legnagyobb közigazgatási egység a kormányzóság (vilajet) volt. Ennek a központjában voltak az adóösszeíró hivatalok (defterhane-k). A kormányzóságok zászlókerületekből (szandzsákokból) álltak, élükön a szadzsákbéggel. A szandzsák területe 2-3 magyar megyére terjedt ki. Az általunk tárgyalt szolnoki szandzsák nem tévesztendő össze a másik - vele egyidőben létezett - szolnoki szandzsákkal, amely a Partiumban működött, az ottani Szolnok mezővárostól északra lévő Szolnok (ma Zalnoc) vára központtal. A fejadó, másnéven harács (dzsizije) a török állami kincstárat illette, a mértéke fejenként 50 akcse, azaz 100 magyar dénár = 1 magyar forint volt. Itt a szolnoki és a balaszentmiklosi kerület (nahije) összeírását hagytuk ki több oldal terjedelemben. Itt a csongrádi kerület más településeinek a hasonló összeírását hagytuk ki. Az összeírásban az összeíró (emin) nemcsak a jobbágyokat írta össze, hanem a nemeseket és a kiváltságos kun jobbágyokat is. Ezért a családfők pontosabb számát illetően komplettebb volt, mint a magyar tized-összeírás. 90