Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)
Bevezetés
Mindez vonatkozott a kunok között élt kevés armális nemesre is, ami rávilágít arra, hogy a kunok között élt armális nemesség értéke valójában milyen alacsony szintű volt. Ennek az igazolására idézzük gróf Erdődy Pálíy Pál 13 nádornak a kunokkal kötött, 1649. június 2-án kelt úrbéri szerződéséből az ide vonatkozó részt. Miszerint „Negyedszer értjük, hogy vannak czímeres nemes emberek is köztük, Hogy ezért amiatt is valami egyenetlenség ne legyen - minthogy ők is azon kunság között laknak és földjükön is élnek - kívántatik, hogy az olyatán czímeres nemes emberek is azon kunság között lévő kapitánytól függjenek 14 mint az egyéb kunok. Utánnunk volt megírt főkapitányoknak is, mint egyéb kunok engedelmesek legyenek és azon ő törvényük alatt is legyenek". 15 Néhány szó a kunok sajátosságairól, belső tulajdonságairól. Mint már említettük, Kunszentmárton eredendően katolikus, nem kun település volt. Nem találtunk semmi fogódzót a kunná válás folyamatához. A kun tudat egyszerűen megjelent, és az első időszaktól kezdődően igen mélyen élt és öröklődött. Meg kívánjuk említeni, hogy nem találkoztunk a kun szókincs - a magyartól eltérő egyetlen kifejezésével sem. 16 Az országos gyakorlattól csak a földközösségük és néprajzi attitűdjeik különböztették meg őket. Igen figyelemre méltó és egy külön elemzést érdemlő momentum volna annak megvizsgálása, hogy az 1717-1719. évi újjátelepülés után miként vert szinte azonnal gyökeret a kun tudat az oda áramlott bizonyíthatóan nem kun új lakosságnál. Az egész Jászkunságot illető földközösségről és a földek elidegenítési tilalmáról: A jászkunok egészen 1745. május 6-ig vagy évenkénti szabad földfoglalásos-, vagy évenkénti újraosztásos földközösségben éltek általános elidegenítési tilalommal. 18 Az elidegenítési tilalom vonatkozott a földesúr kamarára, de a települési közösségekre, ezen belül a kun jobbágyokra is. Az elidegenítési tilalom azonban már a 16. század második felétől korlátozottan érvényesült, mert a kamara (kincstár) a török megszállás miatt nem tudván érvényesíteni a hűbéri jogát a kun településeket köztük Kunszentmártont is - sorozatosan világi földesuraknak adományozta. 19 Ez a helyzet - vagyis az eredeti elidegenítési tilalom - csak 1745. május 6-án állt vissza. 20 12 Az armális {címeres) nemes a legalacsonyabb nemesi kategória volt, aki a királytól sem földbirtokot, sem jobbágyot nem kapott adományba. A földesurától kapott földet ugyanúgy művelte, mint a jobbágy. 1848 után többségük beolvadt a jobbágyságból felszabadult parasztságba. 13 PÁLFFY Pál, erdődy gróf ( ? az 1580-as évek végén - Pozsony, 1653. november 26.) Magyarország nádora, Pálffy Miklós országbíró fia. 1625-1646-ig a magyar kamara elnöke. 1625-benkirályi főpohárnokmester, 1634-ben Detrekő grófja. 1646-ban országbíró, 1649-ben nádor és királyi helytartó. 1651-től Pozsony vm. főispánja és pozsonyi várkapitány volt. 14 Vagyis ne a nemesi vármegyétől. 15 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) P-108 Esterházy-család levéltára. Repositorum 98. 582. csomag Fasc. E No. 70., illetve OL Filmtár: 17.600. doboz. 16 A személy- és vezetéknevek is magyarok, holott a gyakorlat azt mutatja, hogy a vezetéknevek még a nemzetváltás után is sokáig jelezhetik az eredeti állapotot. 17 Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az újjátelepüléskor megszakadt a nemzetségi folytonosság, vagyis a régiek közül - az 1683 előtti lakosságból - senki sem költözött vissza. 18 1745. május 6-án csak a földközösség szűnt meg a földek egyéni használatba adásával és nem a tulajdonba adásával. A jobbágyság intézménye viszont maradt. 19 A világi földesurak viszont korlátozottan elidegeníthették a volt kun birtokokat. Pl. végrendelkezhettek velük. 7
