Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)
42. Az egri káptalan jelentése Báthori István országbírónak a többek között Istvánháza falubirtok után járó hitbér ügyében tett intézkedéseiről - 1592. december 26
járó hitbért [praescriptam Dotem suam] a közhitelű bizonyságunk előtt a pénzbeli megváltást szolgáló kettőszáz magyar forintot a panaszostól [Bernátffy Györgytől] köteles felvenni és elfogadni; és azokat a Külső-Szolnok vármegyében lévő Istvánháza, Cibakháza, valamint Jenő falubirtokokban, valamint a Gyiger pusztában; nemkülönben a Pest vármegyében lévő Tápiószentmárton falubirtokban bírt és kimutatott birtokrészeket [easdemque portiones possessionarias in antelatis Possessionibus Istvanhaza, Czybakhaza et Jeneö atque Praedio Gyögér In Szolnok exteriőre, praeter Possessione Tapi Szent Marthon in Pestiense Comitatibus praedictis, existentes]; az összes hasznukkal, valamennyi tartozékukkal megtartás, [igazgatás] kezelés és megőrzés céljából köteles átadni és átengedni tartozik a panaszos [Bernátffy Györgynek], tudniillik az ugyanazon lányok [Bernátffy Borbála és Katalin] vér szerinti rokonának, valamint gyámjának; Amelyekre ilyen választ adott a közhitelű bizonyságunknak [Cselgi Mihály ungvári főesperesnek] ugyanezen a Bika Anna úrnő; „hogy ő az előrebocsátott hitbért nem akarja ahhoz [a Bernátffy Györgyhöz] engedni. Kijelentette, hogy ő a férjének és urának a [néhai Bernátffy Istvánnak] a legkészségesebb szolgálónője volt, ezért amíg élni fog, a jószágokat Magyarország joga nélkül a saját kezeiből senkinek nem akarja kiengedni, ugyanúgy nem akar a lányainak más gyámot kijelölni, mint saját magát. De ha valaki azokat a jószágokat tőle a jog szerint elnyerheti: ám úgy legyen"; [Mindazonáltal] a közhitelű bizonyságunk által a Bika Anna úrnőnek tett megintés, valamint a tudósítás, továbbá a végrehajtott cselekmény teljes rendjéről a nélkülözhetetlen levelünket - a közhitelű bizonyságunk jelentése alapján - az említett panaszos [Bernátffy György], valamint a megnevezett lányok [Bernátffy Borbála és Katalin] jogainak a jövőbeli megóvása érdekében, a hiteles káptalani pecsétünk alatt kiadni rendeltük, a közönséges igazságtól és a jogegyenlőségtől meggyőzve; Kiadatott Szent Tamás apostol ünnepe előtti legközelebbi harmadik napon [december 26-án], az Úrnak a fentmondott 1592-dik évében" Az irat hivatalos másolat, amelyet 1727. május 4-én Pesten a királyi táblabíróság esküdtjegyzője - Kristóf Bálint - készített. A borítóján a következő rájegyzés olvasható: „Pária Super Admonitione relictae Stephani eiusdem Bernadfi de Anno 1592"} Az irat végig latin nyelvű. Nyomtatásban még nem jelent meg. Lelőhelye: OL 0-27 Bírósági levéltár. Processus Neo-aquisticí 2. csomó Nr. 67 249-250. 2 Magyarul: „Másolat ugyanazon Bernátffy István özvegyének a megintéséről, az 1592-dik évben". 108
