Benedek Gyula: Öcsöd nagyközség oklevelei és fontosabb iratai 1297-1738(Documentatio Historica 6., 2001)
83. Békés vármegye főszolgabírójának és esküdtjének a bizonyságlevele Jantó János Öcsödön és Bábockán végrehajtott hatalmaskodása nyomozásáról (1725. február 28.)
Negyedszer [Quarto]: Tudja-e azt a Tanú, hogy az Körösöntúl állván sokszor megnevezett Jantó János uram az innennéző részen álló bizonyos öcsödi lakosokhoz lövöldözött [levő Időzött] volna és mindannakelőtte, mind akkor és annakutánna is minemű fenyegető vagy/és illetlen szókat hallottak említett Jantó János uramtól, őkegyelmétől [?] Ötödször [Quinto]: Mikor, hányszor és kik által halásztatta azon Körös vizét sokszor említett Jantó János uram, melyet mindenkor szabadosan bírtak az öcsödi lakosok? Az első tanú Nagy István, a Heves vármegyében lévő Taskony falubirtokban lakos, kb. 28 éves, esküt téve vallotta: A második tanú Rónyai [Ronyai] János a tekintetes Heves vármegyében lévő Túr lakója, kb. 24 éves, esküt téve vallotta. A harmadik tanú Térjék [Teriak] István a szóban forgó Heves vármegyében lévő Gyalu falubirtok lakója, ökörpásztor, kb. 30 éves, esküt téve vallotta. [•••] 4 A negyedik tanú Szőcs György, a Békés vármegyében lévő Öcsöd falubirtok lakója, kb. 60 éves, az előrebocsátottakról megkérdezve az első és második kérdésre vallja: a legközelebb elmúlt esztendőben [1724-ben], hogy Jantó János uram őkegyelme az öcsödi és [az] hozzátartozandó [Bábocka] földön - maga hatalmával és minden híradás nélkül - határokat hányt, de mennyit és hányadmagával s kikkel nem tudja. Az harmadik kérdésre: két esztendeje leszen mostan az ellenkezésben [Contraversiaban] lévő határból - vagyis földből - idevaló öcsödi gazdáknak, úgymint: Izbéki Istvánnak, Takács Istvánnak és Csekő Gáspárnak egy-egy tehenét bornyastól elhajtotta más társával együtt, kiknek is a neveiket nem tudja. A negyedik [kérdésre]: tavalyi esztendőben ezen Öcsöd helységnek lakosai Bábockára [Babosskara], mint Öcsödhöz tartozandóra az Körös [Köres] vizét halászni menvén, midőn azok közül ezen tanú [Fatens] hetedmagával az innen részin maradott - tulajdon azon helységnek [Bábockának] földin - csakhamar Jantó János uram is ugyan hetedmagával túlsó részén a víznek, általellenben megjelent és sok szidalmi után ezekhez lövöldözött, amint helyünkből ilyenformán elkergetvén főző vasfazekokat is - étellel együtt - oda kellett akkor hagyni. Midőn ezen tanú annakutánna azokra kiáltott volna „ne lövöldözz már" a bundámat is általlőtte. Felelt Jantó János uram: „ebadta bár az beledet is, lelkedet is által lőttem volna". A vele lévők közül pedig ismerte ugyan Jantó János uram udvarbíráját, Szabó Istvánt, [valamint] Varga Jánost és Túriné fiait, mind Nemes Heves vármegyében [lévő] gyalui lakosokat. Az ötödik [kérdésre]: miolta villongásban vagyon azon határ[vo«a/] - mintegy három esztendőktől fogva - a Körös vizét halásztatta [Jantó János uram az] valós dolog, de [hogy] kikkel nem tudja. Az ötödik [tanú] Csekő Gáspár a szóban forgó Békés vármegyében lévő Öcsöd lakosa, kb. 43 éves, a megelőző eskü után vallotta: 3 Itt a kérdés az, hogy mennyi pénzt kellett fizetniük az öcsödieknek a Jantó Jánostól visszakapott elrabolt jószágokért? 4 A közlés rövidítése céljából hagytuk ki a három nem öcsödi lakos (Nagy István, Rónyai János és Terják István) vallomását. A többiekhez - az öcsödiekhez képest - nem is mondtak újat. 200
