Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)
Dokumentumok 421-945.
ben, illetve Eisenstadt-ban (Kismarton) élnek. Ott volt egy hónapig és közben (P. Nagy) Laliék (Zürichben élő fiunk) nyolc napig átjöttek Ausztriába Mádyhez. Remek heteket töltöttek együtt. Augusztusban-szeptemberben viszont én voltam kinn Svájcban, majd Ausztriában sógornőimnél. Feledhetetlen 5 hetet töltöttem körükben. Páratlan vendégszeretettel dédelgettek. (P. Nagy) Sanyi fiamék (kik Veszprémben élnek) kocsival vittek ki háztól-házig Zürichbe. (P. Nagy) Laliék a határon vártak reánk. Zürichtől kezdve Laliék kocsiján bejártuk Svájc 2 / 3-ad részét. Először Schaffhausen-Bodeni tó, azután Zürich-BernLausanne-Genf és vissza, majd Zürich-Luzera-Lugano. Itt elváltam a fiataloktól, mert ők négyen tovább mentek Olaszországba, én viszont vonaton utaztam vissza Zürichbe, és onnan Wienbe, majd 8 nap után Burgenlandba, melyet szintén kocsin jártam be. Voltam Németújváron is, Mádymék családi házában. Nagyszerű volt végre újból világot látni, hiszen 1938-ban voltunk utoljára külföldön Londonban-Párisban, stb. - A jó Isten különösen kegyes volt hozzám, hogy 80-on túl megengedte nekem, hogy két fiammal és két igen kedves menyem társaságában tölthessek el ilyen viszonyok és ilyen körülmények mellett ilyen utat. Magam is meggyőződhettem arról, hogy (P. Nagy) Laliék is boldogok, megelégedettek. Ha nincs is bankszámlájuk, de gondtalanul élnek és mindent megengedhetnek maguknak, amire vágynak. Pont szüretre értem haza, fejest ugorva a sürgős munkákba. Termésem V 4-e a tavalyinak, katasztrofálisan kevés, viszont minősége olyan, hogy 40 év alatt egyszer volt ilyen. De sajnos, a forgalom: nulla. Én ugyanis nem adok be semmit a Borforgalminak, de viszont csak 25 liternél nagyobb tételekben adhatom borunkat. De kevesen vannak, akik ily mennyiséget vesznek. Amióta nincs meg a kicsinybeni eladás lehetősége, nem is jönnek hozzánk Kocsér vidékéről fogyasztók és így nem hallunk Rólad semmi hírt. A régi gyerekkori pajtások közül kik élnek, kikről tudsz? Sajnos, évről évre fogyunk. Sorra veszítem el legjobb barátaimat. Szerencse, hogy annyi a dolgunk, oly nagy nálunk az idegenforgalom, hogy nem érünk reá ezen siránkozni. Itt sok külföldivel ismerkedünk meg évről-évre. Köztük sok kellemes emberrel, kedves családdal. Az ezekkel való levelezés is szörnyű sok időnket elveszi. A balatoni idegenforgalom nagyon emelkedik. Büszkék lehetnénk reá, ha nem láttam volna a svájcit és az ausztriait. Rettenetes sokat kell pótolnunk, bár utolérni azokat sohasem fogjuk. De hozzáértéssel igen nagyon haladhatnánk annál is inkább, mert Európában sehol sem lehet oly olcsón élni mint nálunk. Nos, most fecsegtem eleget. Még egyszer szívből minden jót. Ha ráérsz, írjál, mindig örülök Rólatok valamit is hallani. Kezeidet csókolja Sándor Bf. 1963. XII. 17. Édeseim, Mindnyájan. Istentől megáldott kellemes ünnepeket és rég élvezett gondtalan Újévet kívánok szívből. Sándorkám mindent leírt bőven. Most kis aranyos 7 éves (Peremartoni) Kriszti unokáról írhatom, hogy szépen fejlődik, jól tanul, absolute hallása, jó hangja van, be is kérték a zeneiskolába. Mennyire élvezné szép zongorázásodat, velem együtt. Engem családomon kívül a zenei világ és a különí(éle). nyelvek éltetnek, így a bennünket ért sok igazságtalanságon nincs időm gondolkozni. Mindnyájatokat melegen ölel Mádytek (P. Nagy Sándor levele A 4-es méretű levélpapíron + P. Nagy Sándorné Dömötör Mária levele 70x110 mm méretű papíron + boríték, mindkettő golyóstollal írt szöveg - Saját irattáramban.) 679
