Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)

Dokumentumok 421-945.

Még akkor ősszel akartam írni és egy fényképet küldeni a fiamról. Nyáron készült akkor 10 hónapos volt még csak. Sajnos most egész nap alig látom. Otthon van Apáéknál. Még jó, hogy (Medvegy Jánosné Dósa) Margó is itthon van és vigyáz a kisöregre. De ő sem maradhat sokáig, mert majd állás után kell nézni. Apáeknak már 2 év óta semmi földjük sincs. Már a Deli tanyát is átvette a T. Sz. Cs. A házban eddig 3 helyiség volt nekik hagyva. Most már a konyhát és pincét is átvette az otthon. így egy konyhának hagyott szoba, és egy másik, a háló van. Most hatan szorongunk ilyen kis helyen. Mert nekem is át kell adnom a lakást az új igazgatónak. Lakást pedig nem lehet kapni sehol. Most mindenünket összerakjuk egy helyiségbe itt az iskolában. Szegény (Pókász) Bandi hogy szerette az otthonát, de a sok munka miatt alig volt otthon. Mikor a kórházba vittük, akkor is az volt az utolsó gondolata, hogy mikor látja viszont a lakását. Most pedig rátérek arra, hogyan is történt meg velünk ez a szörnyű tragédia. Mert csak ennek tudom nevezni. Szerdán délben gyúrt tészta volt ebédre. Mikor Bandi megette a tésztát, utána azt mondja: Valahogy nem volt jó a gyomromnak ez a gyúrt tészta. Feketekávét kért. Na, ez rendbehoz, és már rohant is, mert sok iskolalátogató volt akkor. Este, mikor meghoztam a tejét, ő ágyban volt. Beszaladt a gyógyszertárba és két fájdalomcsillapítót kért. Meg is vacsorázott még akkor este. Reggelre már erős fájdalmai voltak. Azt gondoltuk először, nikotinmérgezés, mert az utolsó napokban sokat dohányzott. V

2 8-kor mentem az orvosért, vártuk, nem jött, újra mentem. 11 felé ért ki, mert előbb rendelt. Két injekciót adott. Azt mondta, biztosan gyomorrontás. Én tiltakoztam, mert ő mindig olyan keveset evett, és annyira vigyázott arra, hogy mit. Ebéd után újra hívtam. Állandóan hányingere volt és nagy fájdalmai. Ekkor hashajtót rendelt és 5 darab fájdalomcsillapítót azzal a - kétszer elismételt - utasítással, hogy este 8 előtt be ne adjam a hashajtót. Ha az éjszaka folyamán nem hajtaná meg, reggel az autóbusszal vigyem be (l/ósz)Berénybe. Mert ő nem lát belé és nem tudja biztosan, mi a baj. Felöltöztettem, a gyereket hazavittem, a gyógyszertárban várakoztam. Mire visszaértem, este volt, vártuk a hashajtó hatását. A csillapítóktól rövid ideig még aludni is tudott. 3 óra után nagyon rosszul lett. Már nem várhattam a reggelt, újra mentem a doktorhoz. De mire autót szereztünk, majdnem reggel volt. Azonnal operálták Engem megnyugtattak, minden remény megvan a gyógyulásra. Értesíteni akartam a szüleit, azt mondták

} ne bolondítsam le őket hiába, úgysem engedik be csak a látogatási idő alatt. Én még beszéltem is vele, megkönnyebbültnek érezte magát. Másnap is betelefonáltam, hogy van, azt mondták, egészen jól. Mialatt én benn voltam, Kiss Endre eljött Apáékhoz, borzasztóan megijedve. Hogy őt megtévesztette a hányinger. Apa írt az édesanyjának. Még én nehezteltem is érte, miért ijeszti meg őket, a kórházban azt mondták, fölösleges bolondítani őket. De jó, hogy írt Apa, mert vasárnap vele volt az édesanyja. Innen vasárnap nem volt autóbusz sem, úgy kerékpárral akartam bemenni délután, de olyan szakadó eső volt, hogy nem lehetett elindulni. Hétfőn estefelé, éppen csomagoltam, hogy kedden reggel utazom be, mert csak akkor volt látogatási idő. Telefonhoz hívtak, hogy szerezzek autót, mert Bandi nagyon rosszul van, hozzam haza. Néhány perc múlva újra hívtak, fölösleges az autó, mert már meghalt. Csak másnap reggel engedtek be a kórházba. Azt mondják, az övé is az értékes emberek sorsa volt, a korai halál. A legborzasztóbb az egészben az volt, hogy nekem csak az utolsó percben szóltak. Utólag mondták meg csak, hogy már átfúródott vakbél volt, és hashártyagyulladás. Engem is, az édesanyját is félrevezették, amikor a javuló állapotáról tájékoztattak. Utólag azt mondták, nem akartak ijeszteni. A főorvos akkor reggel azt kérdezte tőlem, hogy nem volt-e morfinista, mert úgy kért valami csillapítót. Csak néztem nagyot, dehogy volt, mióta ismerem, még beteg sem volt. Bár ő 571