Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

„Zéli, Zéli, szép Gizellám Fejed mért csügg ifjad vállán, Mért fordulsz atyád felé? Oh, ha visszavágysz atyádhoz, Bús szivemnek ez halált hoz, Életed most ifjadé!" „Állj meg ifjú, rajta, vágtass, Itt atyám, kezében a vas Ránk irányoz, oh siess. Néked élek, míg szivem ver, El nem választ semmi ember, Oh, de száguldj, légy sebes!" Szép Gizella esdekelve, Arcában ég hő szerelme Villámgyors az ifjú hős ! Feje nem csügg ifja vállán, Rásimúl mint partra hullám, Mintha súgná: légy erős ! A rónának közepében A Tiszának árja mégyen. Szörnyű mély és szörnyű nagy, Árját már a mén hasítja, Parton áll a lányka atyja, Látva őket, vére fagy. „Gyilkos ifjú" így kiáltoz, „Zéli, lányom jöjj atyádhoz! Oh, az ifjú vészbe visz!" „Hadd leányod, szép Gizellát, Szívünk sajkánk a vízen át, És szívünk remélve hisz." Míg lakodban élt leányod, Ez egy kincsed, szép virágod, S szíve hő lángtól dagadt, És az ifjú érte esde, S mert az ifjút kincs nem leste, Megtagadtad lányodat. Zéli, Zéli, szép Gizellám Egyre hervadt szép tavaszán, Szívemen is bú honolt. Meghalok, vagy birtokom lesz S felkaroltam hő ölemhez." Ár között az ifjú szólt. Fönn a parton áll a férfi, Szívét szörnyű bőszen tépi S feldühödve így kiált 87