Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

tegnap is, délután egy kissé az iskola előtt, és este kimegyünk a rétre sétálni, mely most egyedüli komóciónk.

72 A délutáni órákban idehaza a történelmet olvasgattam ismét; 5 - 8 ig pedig Virgilt végeztük be, nem a legnagyobb kedvvel. Este (Reichenauer) G(usztá).vdX beszélgettem és a hittant olvastam át holnapra. 13. Szerdán. A reggeli órák mind jól múltak el; a harmadik óra után bejött hozzánk Gocsár, ki pár évvel ezelőtt itt volt mint tanár s most nagyváradi iskolai tanácsos; csudálatos még a mellett, hogy magyarnak fölismert, még azt is bizonysággal eltalálta, hogy a Jászságból való vagyok, - én csak csodálkoztam. A déli órákban (Görgey) Lajossal sétálgattunk a réten keresztül a savanyú vízhez; már szép sárga a kalász, valahányszor látom az itteni vetést, mindannyiszor eszembejut az alföldi róna hullámzó aranykalászos vetéseivel, melyet már 8 éve nem láttam, s hová most annyira vágyom. Délután 4 ig a történelmet és a phylosophiát is tanulgattam, ekkor (Görgey) Lajossal együtt a réten át, hol Paulovicscsal egy derék magyar klericussal ismerkedtem meg, hozzá mentünk, hol 5 -V

2 8 ig a görögöt s a macedoni történelmet tanultuk. Idehaza az esteli előtt és alatta sok bohóságot csináltam a családdal, mert magamnak is különös jó kedvem kerekedett estefelé, midőn bilincsemből kiszabadultam. /

4 8 - 9 fürödtünk, nagyon jó volt a víz, alig akartam kijönni belőle. Idehaza azonnal lefeküdtem, és szép gondolatok között nemsokára elszunnyadtam! 14-én Csütörtökön. Szokásom ellen e nap korán, egy pár perccel 4 óra előtt keltem fel. Rég nem élveztem azt az örömet, mit ezen reggel; egész nap odahaza képzeltem magamat, midőn a hüs reggeli időben az ablakhoz ülve csendben a kukorikolásokat hallottam, majd innen, majd amonnan, aztán a fürj puruttyolását; oly sokra visszaemlékeztetett ez engem! Egész hatig a philosophiát tanultam, és kész is lettem vele hála Istennek, de a görögre nem maradt időm, így tehát félig meddig ismét készületlenül mentem el, de mindemellett meglehetősen múltak el az órák. A déli órákban a történelmet tanulgattam és a családdal bohóskodtam. Délután szinte jól múlt el. (Görgey) Lajosnál csak kínlódva eltanúlgattunk, mind a mellett érezni kezdem hogy csüggedek, nagyon terhesnek érzem ezt a folytonos szokatlan tanulást, csak megmenekedném már minél előbb tőle. E nap hallottam először, hogy béke köttetett Ausztria és Piemont közt, mely egy kissé gondolkozásra adott okot. Este idehaza (Reichenauer) G(usztá).vd\ beszélgettem sokat, aztán a folyosón V

2 10 ig múlattam vele, megvallom szeretek vele lenni, mert időm kellemesben múlik, s németül jobban tan(ulok). 15-én Pénteken. A jó szokás nagyon hamar abban maradt, ma már csak 5 kor keltem fel nagy kínnal. Az iskolában a többieknek tót gyakorlatuk lévén, én szép csendesen Horácot kezdtem tanulgatni; hozzám jött aztán a tanár és egész nyájasan elkezdett velem beszélgetni, holott máshol mindig rosszat beszél rám; elkezdett a költészetre buzdítani, mert hallotta valahonnan, hogy a költészetben kísérleteket teszek; stb. különösen a régi classicus írókat ajánlotta. A többi óra mind jól múlt el, többnyire a történelmet tanulgattam az órák alatt, egy ódát Horáctól le is akartam fordítani, de nehéz volt, s abban hagytam. Idehaza nagyban készültem a hittanból.- Feltűnő ezen utolsó napokban oly igen nyájas, megelőző a család irántam, holott előbb oly nagy meghasonlásban éltünk; azon lány is, mintha vissza akarná hozni a régi viszonyt, úgy simul hozzám, de most erre nekem nincs időm! (Görgey) Lajosnál 5 - 8 ig. Este bementem valahogy hozzájuk az előszobába, hol énekelnem kellett, majd felfaltak, s utoljára mégis szépen ki kellett jőnünk. Azonnal lefeküdtem a legnyugodtabban újsággal. 72 komóció (lat.) = mozgás 80