Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

2-án Csütörtökön. Korán, már 6 kor elfesztettünk a templomba. 6 kor felfelé mentünk a kálvária hegyen, ordítozva, számtalan ember volt ott. Ott fenn ép(p)cn átellenemben ült R(eichenauer). G(uszta). és így mindig gyönyörködhettem szemlélésében, úgy szinte visszajövet is. A templomból kijővén, a jó alkalmat, G(usztát). elkísérni elmulasztva, Nikihez mentem, hol G(uszta). egy kissé nyerses levelét elolvastam, melyben azonban Niki barátját a sértéstől tüzetesen megkíméli - engem! Itthon a vörös lánytól bókot kaptam. (Reichenauer) G(usztá) .val beszélgettem. Délután kiolvastam a „Sánta ördögöt" Sage-tól. Aztán gondolatokban voltam elmerülve, vágytam azon nő körében lenni, de semmi út sem nyílt előttem. Midőn ilyen gondolatokkal epeszteném magam, eljő Károly s hí (Görgey) Lajoshoz. Itt egyet s mást csináltunk, discuráltunk,

44 fogadodztunk. Egy kissé hazajöttem, fél hétkor pedig a rétre indultam, itt hatan többszöri séta után a „Zöldfához" mentünk egy itce sört inni, magyar a gazdája. Ismét kimentem innen a lyányokat nézni, váljon itt vannak-e már az enyémek, Niki a levelet átadta dugva. 8 an aztán a „Vörös torony"ba lopództunk be, midőn már sötétebb lett Lajos Tóni, lévai zenészt hallgatni. 1 itce bort s rántottát ettem. Kilenc után a réten dalolva vonultunk át, s tanárainkat nem vettük észre. Este taX(álkoztam). G(usztá)va\. Mondta, hogy R(eichenauer). G(uszta). nagyon szomorú volt, amért nem jövék ki. 3-án Pénteken. Szokásom ellen különösen jókor mentem a math(ematikai). órára. A direktor citáltatta

45 a jobb deákokat, kik tegnap a „Vörös torony"nál velünk voltak, kik elég ügyetlenül, mindent kivallottak, hogy mint szivaroztunk s daloltunk. Elvégezvén a déli órákban itthon a „német gyakorlatot", fölületesen, a hittant olvastam egyszer át s az irodalmat, de szerfölött kedvetlenül. Délután sok rémítő hírt hallottunk, melyek becsukásunkat vagy kicsapatásunkat tárgyazták; akaratlanul egyszerre szülőimre, és e miatti bújokra gondoltam s elszomorodtam, átkoztam a sorsot is, mely ide felhozott; de vigasztaltam azzal magam, hogy magyarul teszem le s készülök otthon rá. Délután a németből és hittanból rosszul feleltem. 4 óra után levél íráshoz fogtam (Ary) Ödönnek de Kuntel eljővén abba kellett hagynom. A fölső gereblyén voltunk, de leverten mindnyájan, én mindig azon lyányra gondoltam, s hogy mint kézbesítem neki a rám bízott leveleket. Egy pipát vettem 40 újkr(ajcárért). s dohányt. Esteli után (Luttinger) Rudolfnál voltunk lenn, - olvastam, s a lyányra (gondoltam). 4-én Szombaton. Reggel a réten sétáltunk az iskola előtt. Nyilatkoztam társaim előtt, hogy bezárás esetében inkább kilépek. Ismét hívatott a direktor néhányat „a Borsiczkyéknál volt" fölszentelés (primitia)

46 miatt, mert ott is szabadon dohányoztunk s daloltunk, nem különben udvaroltunk a tanárok előtt. Minden óra jól múlt el, a physika és görög óra alatt verset csináltam R(eichenauer). Gusztára. 12 órakor a katonáknak esküvőket néztünk, gondolván, hogy köztük van pár deák is. Délutánra meghitt Borsiczky (József), de (Görgey) Lajos már 1 óra után eljővén, nem mehettem. Később L. voltam, de mindenkinek föltűnt rossz kedvem itt is; mindig határozatlanul elvigyem-e a levelet, de lépésem tolakodásnak is tetszvén végre abba hagytam. A kedvetlenség és a rekkenő hőség miatti álmosság elnyomott s 5-6 óra közt szunnyadtam. R(eichenauer). G(usztá)ro. mindig nagyobb vággyal és nagyobb hevüléssel gondolok, annyira elvarázsoltak bájai, nagy hajlamot érzek iránta, minőt eddig senki iránt sem, és nem bírom képét semmi foglalatosságom közt fejemből kiűzni, de ezt nem is akarom, oly nagy élvezetet nyújt rá is gondolni. Itthon Gusztához mentem le 44 discurál (lat.) = diskurál: kedélyesen (el)beszélget, társalog 45 citáltat (lat.) = beidéz, hívat (v.kit valahová) 46 primitia (lat.) = az újonnan felszentelt pap első miséje 67