Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

gyedik óra valódi kínlódás volt a görög gyakorlat miatt. Az ebédet szokott komor hangulatommal költém el. (mert az ebéd alatt mindig eszembe jut azon (Luttinger) lány helyzete nálunk, és az e miatt történt bosszúság és viszálkodás) 3 ig olvastam. (Beöthy/

4 Móv(iccal és). Lőrinccel a szabadba rándultunk. (Visszajövet Mihaelics fiával beszéltünk, nagy magyar, pedig tót) Görgeyt nem találva honn, haza s innen a fölső gereblyére mentünk. Onnan vissza, mintegy tízen gyülekeztünk össze (Görgey) Lajosnál, énekeltünk. Egész nap, különösen délután meglehetősen jól éreztem magam, de jó kedvemet (Görgey) Lajosnak nyilatkoztattam e szavakkal „nálad legjobban érzem magam!" Azon hölgy, kiért eddig valami fiatalkori, mondhatnám szerelmi érzülettel viseltettem s kivel a viszony már igen is gyöngéddé, de mégis mulandóvá fűződött, mostani szomorúságom felől kérdezősködött, mint hallom. Én érzem, naponkint kevesebb gondolatot szentelek neki, a társalgásba ereszkedést pedig meglehetősen sikerül elkerülnöm, sőt a mint vélni gondolom, előbbi érzelmem helyét egy talán megvetéshez hasonló látszik pótolni. Este felé olvasásom bevégeztével 9 (kor) feküdtem (le). Míg az álom szememre szállt, gondolatim b(arátaimhoz). s (a) Xy(ányokhoz), repdestek, aztán a kedves remény ringató gyönyörében, légváron elszunnyadtam. 3-án Vasárnap. 7 órakor keltem. A vasárnapi mise és beszéd után a terembe hivattunk, midőn már a szökésről gondolkoztunk, kieresztettünk. A délelőtti órákat az (Ary) Ödönnek elküldendő „Ceres panaszát" és a „dalt a harangról" Schiller utáni fordításomban írtam le. Uzsonna után holmi apróságon túlesve (az idő már késő lévén, sötét) Görgeyhez mentünk. Holmi egymást beszélgettünk, aztán szokott jókedvünkben daloltunk. 7 óráig a piaci járdán sétáltunk, és több szép hölgy után üldözést kezdtünk. Vacsora után a „magyarok történetét" és a „görögöt" tanultam. Szokott lefekvési órámban 9 kor ágyba dűltem. (Beöthy) Móric olvasását hallgattam még 10 óráig. Mint deáknak szokott lenni, egyhangú, de mégis jó napom volt, jóllehet ünnep és vasárnapolni többnyire rendkívüli unalmasnak érzem magam és akkor többnyire elembe képzelem, hogy mit csinálnék most én ilyen tájban odahaza (Jászapátin); néha néha meg is irinylem az otthoniak sorsát, majd máskor haza sem kívánkozom. Este többnyire míg el nem alszom, kedveseimmel, barátommal és a lyányokkal foglalkoztam gondolatimban. 4-én Hétfőn. 6 órakor keltem. A latinból nem a legdicséretesebben feleltem. A déli órákat (Görgey) Lajos könyvéből „népdalok" leírásával töltöttem, majd tanultam és olvasgattam. Az iskolában a németből olvastam. 4 óra utáni időt majdnem tökéletes tétlenséggel és nagyon csekély, fölületes tanulással töltém, mígnem hevenyészetben lassanként rámesteledett. Oly borús, oly bús volt maga az idő is e nap, annyit könnyeztek a felhők, hogy komor hangulatomban még inkább elkedvetlenítettek. Egy nevetséges (talán hízelgő, vagy gúnyos) hírt hallottam e nap Sándortól (Hofman): Egy cseh tanár a hetedik osztályban a nép törzsekről levén szó, midőn a fiúk magyar kinézésemet fölhoznák, ő engem „mongol" fajúnak bélyegzett. Szép bók. 9 ig a görögök történetét olvasgattam. Elszunnyadásom előtt e nap sokféle pletykát hallva, gondolatim még a katonai életre is rátértek, de majdnem kizárólagosan; mivel az kevés gyönyört nyújtott, kedvenc tárgyaim voltak ismét, mire gondoltam s mikről fellegvárakat építek és elszunnyadtam. 14 Beöthy Móric (*Jászapáti, 1843-fBudapest, 1906) Dósa Imre (*184l-f 1940) másod-unokatestvére, ugyancsak jászapáti lakos, később egri főkáptalani kerületi tiszttartó, aki diákévei alatt együtt lakott Dósa Imrével Besztercebányán (valószínűleg a Beőthy-család egyik rokonánál neve a szövegből nem derül ki), s aki több jászapáti társával együtt szintén a besztercebányai gimnáziumban tanult. 57