Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

Újabb időben, midőn már valahára mi is itthon kezdjük látni királyunkat s ennek, meg sok egyéb körülménynek folytán Budapest is fő és nagyvárosias kezd lenni és népességben is nagyon szaporodik, a jó bécsiek ezen úgy látszik egy kicsit meghökkentek s az öreg Bécs lankadó erejét akként vélte felfrissíteni, hogy kapta magát és a körülötte (néhol 16 kilométer) szélességben) elterülő falvakat magába olvasztotta (46-ot), elnevezte magát nagy Bécsnek, beszorított magába egy milliónál jóval több lakost. No de gyerünk tovább, nem ide indultunk! Bécsből este indultunk és egész éjjel bizonyosan szép vidékeken is - utazva, másnap délelőtt egy esős őszi napon a bajorok szép fővárosába, Münchenben szálltunk ki. Ami az utczák egyenességet, rendességét, a terek csinosságát, az épületek, különösen a középületek csinosságát illeti, München sokkal különbnek látszik Bécsnél, olcsósága pedig mindjárt az első kiadásnál szembeötlő. Már maga a villanyoson való járás is nagy területeken mesés olcsó. A pályaudvarnál csak úgy találomra felültünk egy villanyosra, az megkerülte velünk úgyszólván a fél várost 5 pfennigen (6 fillér = 3 Kr). Útközben - bár tiltva van - a kalauz a nevezetesebb helyekről szívesen szolgált felvilágosítással. Különösen híres a söre, amit helyettem is nagyban élvezett (Dósa) Kálmán fiam. Elmentünk a híres Rathauskellerbe is, ahol komor, boltozatos helyiségben csak fapadok és asztalok vannak, s a vendégnek magának kell egy nagy állványon levő fedeles korsót a kimérőhöz vinni. Hanem ott aztán kitűnő és olcsó sert mérnek bele. Innen még aznap estefelé továbbmentünk s áthaladtunk Augsburgnál a Lech folyónál azon a tájon, ahol a magyarok bevándorlásuk után oly sokszor megfordultak, de ahol őket az első nagy kudarcz érte, ami aztán észre is térítette őket, úgy hogy a jó bajoroknak köszönhetjük, hogy tőlük jó, de drága leczkét véve a szegénylegény élettel, ország-világ bekóborlásával felhagytak őseink és a kereszténység felvételével a nyugati népek lehiggadt, állandósághoz szokott, békésebb életmódjára áttértek. Megemlítésre méltónak találom a bajor vasúti kocsik ízléses és kényelmes berendezését, ott csak 3 ülés van a 2. osztályon s olyan kitűnő rugószerkezete van a kocsiknak, hogy az ember azt az unalmas kerékzakatolást, mikor az egyik sínből a másikba kap a kerék, alig érzi és hallja. Künn a folyosón az ülő helyek száma, hogy szabad-e vagy el van foglalva. A fülkék betűkkel A B C, az ülések számokkal vannak megjelölve. Ugyanez mondható a Würtembergi vonatról is. Persze a kalauzoknak a miénktől eltérő ruhájuk van, olyan németes lapos sapka, végig gombolt nagy kabát. Modoruk azonban kifogástalan udvarias s bármi kérdésre szívesen adnak a tudakozódó utasnak felvilágosítást, igaz, hogy ebben gyakran alig van köszönet, mert olyan németséggel beszélnek, hogy sok szavukat meg se lehet érteni. Aznap késő este az ott még igen keskeny Duna mellett haladva Würtemberg királyság fővárosába, Stuttgartba érkeztünk. Ez igen kellemes szép és nagy város úgy 160 000 lakossal. Nagyon szép a régi város sajátságos keskeny, magas épületeivel, de még szebb az új város. Majdnem minden háznál van egy-egy kis kert, kapu alja nincs, önálló minden ház - az újabbak - s hátul kert, istállók s ipari műhelyek és ezáltal nem olyan egyhangú, mint más nagy városok. Tiszta, szép utczái vannak, gazdag ipara és élénk kereskedelme. Kiváló szép a királyi kastély az előtte elterülő szép parkkal s a mellette levő nagy kiterjedésű udvari kerttel. Fogadója igen sok van és igen előkelőek. Itt és Münchenben is tapasztaltuk már a vasúti pályaudvaroknak a miénknél célszerűbb berendezését, amely ilyen nagyobb állomásokon főkép, abban áll, hogy a pályaudvar végéről kell a vonatokhoz menni. Ott a végén vaskorlát mellett fel van írva az irány, amely felé indulnak a vonatok, ott ülnek a vasúti ellenőrök, akik mindjárt elszedik a jegyet s így az ember 254