Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
116. 1893. február 24. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya, 1893, februárius 24. Kedves szüleim! Tegnap kaptam meg a kedves papa küldeményét s nagyon megörültem neki, ámbár azóta én is megvettem Lenau válogatott költeményeit 18 kr.ért, ez egy kis kötet, a Meyer féle népies kiadásban jelent meg, de a papáéban szebbeket találtam, ámbár Lenauval nem rokonszenvezem, mert minden költeménye tele van Todt-tal és Schmerzzel, meg Sterbennel, 151 nekem pedig egyikhez sincs e három közül kedvem. A pénzt már egy héttel ezelőtt megkaptam, s csak azért nem írtam akkor mindjárt, mert még vártam valamit, a mi tegnap szerencsésen meg is jött. Mindkettőt szépen köszönöm, már mind a ruhát, mind a tandíjt kifizettem, a ruháról szóló nyugtát itt küldöm, a tandíjért még nem kaptam. A gondolataimra nézve köszönöm a kedves mama tanácsát, ez igen jó volna, ha a gondolatokat ki lehetne sütni. De már csináltam is egy költői elbeszélést és be is adtam a Toldy-körbe, kérdés jónak fogják-e bírálóim találni. Lenauból meg elkezdtem vagy hat verset fordítani, de mindegyikben megakadok, mert azokat az eht német kifejezéseket nem értem. A mi a tanulásomat illeti, nagyon jól állok mindenből, hittanból 1/2-em, magyarból három jelesem, franciából két jelesem, történelemből két 2/1-em, bölcseletből két jelesem, fizikából egy 2-esem és egy l-esem, számtanból egy jelesem van, csak szabadkézi rajzból van 3-ásom és reszketek minden mértanórától, hogy a négyest fogja nekem meghozni. Ezért érzem mindjobban, hogy nem vagyok én mérnöknek való, mert ugyan a vakációban belemelegedtem az építészetbe, de jól lehütött az iskola s most már irtózom a technikától, ha eddig idegenkedtem tőle. Irtózom attól, hogy a mi 8 éven keresztül keserített és rontotta a bizonyítványomat, az ismét elrontja 4 éven keresztül minden percemet, mert a technikusok folyton rajzolnak, hát még én mennyit rajzolnék, hiszen nagyon lassan tudok csak rajzolni s azt is hogyan! Ha elgondolom, hogy még négy esztendőn keresztül kell a tussal kihúzó tollal bajlódnom, még az élettől is elmegy a kedvem. Különösen most tapasztalom, hogy mennyire nem vagyok alkalmas arra az áldatlan technikára, mert a mostani mértantanárom a legszebb rajzokat fitymálta, pláne az enyémeket, pedig mennyit bajlódtam velők. Ne is tessék azt gondolni, hogy azért volt jóm most karácsonykor, mert egyáltalán megérdemeltem, én őszintén szólva a megbukástól féltem, - hanem azért, mert elég jól feleltem, azt is véletlenül, s ez a mostani tanár a feleletre nagyobb súlyt fektet, mint a rajzokra; a technikán minden bizonnyal a rajzra fektetik a fősúlyt, s ha nem, - ha az elmélet a fő, úgy se megyek többre, mert bizony ahhoz sem igen értek én, s ha értenék is, minden percem elrontaná és életemet pokollá tenné az örökös rajzolás, melytől nem kevésbé irtózom, mint a Lenau által örökösen emlegetett haláltól, fájdalomtól, bornyúfricassé-tól, zöld-borsótól, kalarábétól, káposztástésztától etcaetera, et caetera ... Azért ne is tessék gondolni, hogy én a technikával megbarátkoztam, - ellenkezőleg most már irtózom tőle s kérem, kedves szüleimet, ne akarjanak belőlem technikust 151 Todt, Schmerz, sterben (ném.) = halott (halál), fájdalom, meghalni 173
