Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

Nemsokára valószínűleg behozzák az iskolába a délelőtti előadásokat, t. i. hogy csak délelőtt lesznek előadások 8 - 1 ig. Délután pedig szünet. Ennek az a célja, hogy kipihenhessük magunkat, mert 12-től 2-ig kevés időnk van s ez kevés a pihenésre. így volt ez Budán is. Nekem nincs semmi bajom, csókolja kezeiket szerető fiók Kálmán (Dósa) Bellának is írok. Kedves mamuskám, nagyon szeretném, ha valahogy olyan jó vékony oldalas-szalonnát kaphatnék Kocsérról. (175x223 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva, későbbi ceruzás firkálásokkal Saját irattáramban.) 112. 1893. február 7. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-f 1943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya, 1893 február 7.-én Kedves szüleim! Tegnap kaptam meg a Bella levelét, melyhez kedves mama egy pár elismerő sort csatolt. Köszönöm az elismerést, de hogy „A mi udvarunk"-at tovább adjam, azt nem teszem. Igaz ugyan, hogy csak a szerkesztő tudná a nevemet, de mindenesetre megkritizálná, mert az elmaradhatatlan, és én nem akarok kritikát hallani, arra még korán van. A szalonnának, ha az a „Le Progrés"-vei jönne, szörnyen örvendenék. Hanem elmondom az eseményeket, melyek rám nézve fontosak. Nem tudom, megírtam-e már, hogy Schlottné január 9-én meghalt hátgerincsorvadásban, a sok dologtól, strapációtól kapta. Most már szegény 4 lányka árva. Az egész Pehátsek, Schröder, Suhajda, Hlatky, D'Ouvenou család gyászba borult persze. Szombaton, 4-én volt a polgárbál, az egész család volt, kivéve engem és (Varga) Jankát. Azonban én sem maradtam otthonn. Követve a körmöci divatot, álarcban voltam; a VII. osztály felével együtt. Olyan helyekre mentünk, a honnan a lakók nem mentek a polgárbálba, Groonékhoz, Plankékhoz, Alleramékhoz, és Eisertékhez, kiknél ott is maradtunk. Tovább is mentünk volna, de ott marasztottak, levetettük az álarcot, (én bolond sárga nő-domino voltam) és táncoltunk. Hanem én meg voltam akadva. A sleppemtől nem birtam táncolni. Aggattam előre, hátra, oldalt, de csak nem lehetett vele semmit sem csinálni. Eközben zongoráztam is és a lányok énekeltek. Végre valahogy föltűztük a sleppemet, de már csak keveset táncolhattam, mert hazamentünk körülbelül V

2 11 órakor. Szombaton megint megyünk, pedig akkor is lesz egy bál, utolsó bál a farsangban, egy úgynevezett: „Kránzchen" = koszorúcska. Álarcba ugyan tilos a diákoknak menniök, de hát reméljük, hogy nem fognak meg a tanárok, s ennek a kockázásnak a révén egy kis szellemi mulatságot szerzünk magunknak. Hogy el ne feledjem, kérem kedves papát, hogy szíveskedjék elküldeni a tandíj II. felét, 9 frtot, mert februárius közepéig le kell fizetni. A 3 l-es galléraim nagyon szorítanak, alig merem felvenni, mert rendesen megfájdul a nyakam. Szeretnék itt venni, mert magasabbakat szeretnék az eddigieknél. Van most vendég Kocséron? Kezeiket csókolja szerető fiók Kálmán (175x222 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 169