Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

78. 1891. november 25. Körmöcbánya. Dösa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya 1891 Nov. 25. Kedves szüleim! Kedves szüleim pénzküldeményét megkaptam. Igen köszönöm, átadtam a kisasszonynak, s ő köszönte. Itt nem akar fagyni, tán nem is lesz fagy novemberben, tán csak december közepén. A színtársulat elment. 8 előadást tartottak. Terray orvos úr vizsgálatot rendezett 10-én, mely alkalommal kérdezősködött kedves mamáék felől is és tiszteletét átadta. Az a tanuló, kit a múlt levélben említettem, mint megholtat, nem halt meg. Csak elterjedt az a hír. Szegény még él, de nagyon beteg. Ma van Katalin napja, s ez a város védő szentje, azért durrogtattak mozsarakat s szombaton lesz az u. n. Katharina-bál. (Varga?) Mica is elmegy talán, hacsak Aranyos Marómra nem megy addig. Hogy vannak a kis lányok? Nincs-e valami bajok? Tudnak-e már valamit franciául? Belluci írjon már nekem egyszer! Kezeiket csókolja szerető fiók Kálmán (172x223 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva, későbbi ceruzás firkálmányokkal Saját irattáramban.) 79. 1891. december 8. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-f 1943) levele szüleinek és Dósa Bellának (* 1883-t 1966) Kocsérra Körmöcbánya 1891 Dec 8. Kedves mamuskám! Kedves megemlékezését igen köszönöm, de kedves mama tévedett, azt írta, hogy 16 éves vagyok, pedig csak 15, mert 1876-ban születtem. Meglehet, tévedés volt. Itt nem akar az idő sehogy sem télre fordulni; már decemberben vagyunk, s még e hóban téli idő nem volt. Esett ugyan ma reggel hó, de mindjárt elolvadt, most pedig eső esik és olyan lucsok van, hogy tavasszal sincs különb. Alig lehet az utcán járni. Tehát karácsonykor az elhatározás szerint nem megyek haza. Ebbe már belenyugodtam. Én máshová sem kívánkozom, ha már haza nem megyek. Ajándékot sem kérek én, legfeljebb egy olyan fali naptárt, a milyet tavaly kaptam; de nem olyan képes táblával; - vagy egy jó kis bicskát, éleset, a mire nagy szükségem van. Mást nem kérek, a korcsolya elég ajándék, ha ugyan jég lesz, a mire eddig nem igen van remény. De ha mégis valamit e kétféléből tetszenék küldeni, legyen szives kedves mama elküldeni „Az átlátszó rajzoló táblá"-t. Ez egy olyan lapos papír138