Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

zetes napot? Nem! többet ennél. A tudományok százféle válfajával nehezített agyát azzal terhelé, hogy eszében tartotta azon hatalmas axiómát sarkigazságot, miszerint Pálnak az ő szentfelfordulása január 25—esik. Mennyi álmatlan éjszakába kerülhetett ez neked édes unokabátya, ha tekintetbe veszem azt, hogy én már egy hét óta éjjel nappal vizsgálom a naptár szentjeit s már a mártyrok, apostolok, szüzek és más ilyen csudabogarak neveit könyv nélkül tudom, de éber tanulmányaim dacára is azon keserves tapasztalatra jutok, hogy szent Gézát kifelejtették a kalendáriumból. Ha kifelejtettek pajtás, bizonyosan a szüzek közül felejtettek ki. Nem tudom így, melyik pátrónusod fog majd egykor útilevelet adni a meny országba, én azt mondom, nehéz lesz bejutnod, hacsak szent Péter uramat le nem kenyerezed pálinka vagy bagó félével. No de erről még ne beszéljünk, sőt ellenkezőleg, baráti szivemből kívánom, hogy csak akkor legyen hajlandóságod fentebb említett útra kelned, ha már vagy harmincz apró unoka vagy dédunoka D dur bömbölése teendé keserűvé százados pályádat ezen az árnyék világon. Légy oly egészséges mint én, ki már a negyedik Übungs-marschra fog holnap kelni s mindeddig a bakancsa sarkán kívül egy haja szála sem görbült meg. Voltam (Dósa) Antalnál, elmondtam neki, hogy írnok vagy, azt mondta rá, hogy hm, de süllyed ez a gyerek. Azt izente haza, hogy megkapta (Dósa) Ádám bácsi levelét s most vánkoshajat és pénzt kér; a mosásra sok kell neki. Én pedig meleg üdvkívánataimat küldöm új pályádhoz azon reményben, hogy Ámor istennőnk valami széppel elválaszthatlanúl összeistrángol. Ehhez kívánok aztán sok szerencsét, s azon iparkodom, hogy részem ne legyen benne. Isten veled, add át kézcsókomat (Dósa Adámné Antal) Rozi néninek, tiszteletemet (Dósa) Ádám bácsinak, téged pedig ölel szerető öcséd Pali (285x195 mm méretű levélpapír, borítékja nincs, tintával írt szöveg. - Özv. Pókász Endréné jászapáti lakos tulajdona) 47. 1875. augusztus 9. Esztergom. Dósa Imre (*1841-f 1940) levele Dósa Gézának (*1851-f 1934) Jászapátira Esztergom 1875 aug 9.én Nagyra becsülöm bizalmadat, kedves Gézám, és őszintén sajnálom kényes helyzetedet. De tanácsot adni azok után, mikor már többször adtam, nagyon nehéz, mert a tanács olyan furcsa dolog „hogy ha van eszünk, nem szorulunk rá, ha nincs, akkor meg hiában adjuk azt". Korántsem akarom föltenni felőled, hogy nem volna eszed csak azt gondolom, jól esnék tudnod, hogy mit csinálnék én a te helyzetedben. Ha akarod, megmondom egészen őszintén, úgy mint már ezt egyik múltkori levelemben is tettem. Én tehát olyan helyzetben mint a tied, alkalmazkodnám ah(h)oz, kitől helyzetem fugRJ s addig, ameddig függ! Alkalmazkodnám oly módon, hogy az ellentmondásoktól óvakodnám, mert a hatás ellenhatást szül! Magyarán szólva, tedd azt, amit apánk óhajt, tedd kedvvel és örömmel, ellennézeteidnek ne adj minduntalan s kihívó módon kifejezést, - ne engedd magad esetleg az anyai védelemtől sem ellenkezésekre 111