Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Bevezetés

Az itt felsorolt levelek és iratok - amelyeknek nagy része szinte a csodával határos módon maradt meg az utókor számára - majdnem terjes egészében magángyűjtésből származnak, főként Jászapátiról, Kocsérról, Budapestről, Orgoványról kerültek elő, túlnyomó többségük ma már a saját tulajdonomban van, s arra várnak, hogy feldolgozás után levéltári vagy múzeumi kézbe kerüljenek. A más tulajdonában lévő vagy máshol található iratok feltalálási helyét a lábjegyzetben minden esetben feltüntettem. Ahol ez nincs feltüntetve, az az irat az évtizedek óta gyűjtött saját archívumomban található. Az egyes levelekre (iratokra) vonatkozó legfontosabb kiegészítő adatokat - ki írta?, hol?, mikor?, kinek?, hová? valamint a feladó és a címzett születési és halálozási éveit (zárójelben) - a vastagon szedett, sorszámozott címsorokban adtam meg, a többi, a szövegben szereplő személyekre vagy eseményekre vonatkozó kiegészítő adatokat - ha sikerült azokat kiderítenem - vagy rögtön a szöveg aktuális helyén (dőlt betűkkel és zárójelben), vagy index-szel ellátva a lábjegyzetben tüntettem fel. így a közölt dokumentumok mindegyike teljesen szöveghű. A könnyebb tájékozódást elősegítendő a kötet elején genealógiai táblázatok (melyekről fontos tudni, hogy nem teljesek, nem is törekedtem teljes bemutatásra, mindössze annyit akartam bemutatni a Dósa nemzetségből és közeli rokonaikból, amennyi az itt közzétett iratok megértéséhez szükséges), a kötet végén pedig személynévmutató található. Remélem, e szerény munkával is sikerül egy nagyon kicsit hozzájárulni a Magyar Millennium, az ezeréves magyar államiság és a kereszténység kétezredik évének méltó megünnepléséhez Végül pedig engedtessék meg, hogy most, a sok-sok dokumentum, azaz „objektum" kéziratának lezárása után egy önkéntelenül eszembe jutó „szubjektumot", egy latin mondást is leírjak: „Sic transit glória mundi!" [így múlik el a világ dicsősége!] Ezúton mondok köszönetet Szikszai Máriának, a jászapáti Városi Könyvtár egykori - ma már nyugdíjas - igazgatójának, Bánkiné dr. Molnár Erzsébetnek, a Bács-Kiskun megyei Levéltár kiskunfélegyházi részleg egykori vezetője, jelenlegi múzeumigazgatónak, dr. Kiss József nyugalmazott vezetőtanár, történész kandidátusnak, dr. Rusvay Lajos nyűg. közgazda, jász-alsószentgyörgyi helytörténésznek, Rainer Pál muzeológusnak, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársának, dr. Pandula Attila egyetemi adjunktusnak, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság főtitkárának, Sugárné Koncsek Aranka helytörténésznek az értékes segítségeikért, mindazon személyeknek, akik egy-egy dokumentumot, levelet vagy képeslapot a rendelkezésemre bocsátottak és hasznos tanácsaikkal elláttak, valamint a fordítóknak, akik a latin-, francia-, német- és román fordításokat végezték. Siófok, 1999. augusztus Muhoray György 12