Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)

10. Mária királynő hűséges hívét, Nagypói Jánost megjutalmazza (1392. július 17.)

fent jelzett Nagypói [de NagpuJ János említett szállására, lakhatás céljából menni akarnának, szabadon és minden akadály nélkül, a költségek megfizetése nélkül a javaikkal valamint a családtagjaikkal eltávozhassanak; Másként ne cselekedjetek; Kiadatott Várkonyban

5 fin Warkon] a tizenkét apostol ünnepe

6 utáni harmadik napon fjúlius 17-én], SLZ Úrnak az 1392-dik évében" Az oklevél eredeti. Alul középen látszik a hártyapapírral leragasztott, nagy királynői (?) pecsét, úgy, hogy a pecsét felső negyede ki van takarva. Regesztás formában — vegyes latin-magyar szöveggel — Mályusz Elemér már publikálta. 77 Az oklevél alapinformációja szerint a kun társadalomban megismerhetünk egy eddig legalábbis általunk nem ismert réteget, amely a személyében nem volt nemes, mégis szabad úrbéreseket (homines liberi conditionis) tarthatott. Ebből a korból nem ismertek a kun privilégiumok. Ezért nem tudjuk megítélni, hogy ez a Mária királynő által alkalmazott megoldás egyedi eset volt-e, vagy a kun kiváltságokhoz tartozott. Lelőhelye: O. L. — D. F. — 265.731. 4 Feltehetőleg az egy forint „elmenőpénz"-ről van szó, amelyet az elköltöző jobbágyoknak kellett fizetni a volt földesurának. 5 Nem tudtuk megállapítani, hogy melyik Várkonyról — Sajóvárkony, Tiszavárkony, Zengővárkony — van szó. 6 Másképpen: „az apostolok oszlása ünnepe" után. 7 MÁLYUSZ 1958. — I. kötet 280. p. 26