Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)

92. Újlaki Lőrinc országbíró kérése a leleszi konventhez, hogy végezzenek nyomozást a Túr és Tiszavarsány zálogba adásáról szóló nyugtatványlevél hollétének a megállapítására, és az azt visszatartót idézzék a királyi személyes jelenlét bírósága elé (1520. április 28.)

92. Újlaki Lőrinc országbíró kérése a leleszi konventhez, hogy végezzenek nyomozást a Tűr és Tiszavarsány zálogba adásáról szóló nyugtatványlevél hollétének a megállapítására, és az azt visszatartót idézzék a királyi személyes jelenlét bírósága elé 1520. április 28. Újlaki Lőrinc országbíró [...], Bosznia hercege a tisztelendő barátainak a leleszi egyház konventjében készséges barátságot tisztelettel; Előadatott nekünk a néhai Derencsényi Imre fia, a nemzetes György személyében, tudniillik ezen panaszos felmenőinek és ennek következtében a saját érdekében, hogy volt egy bizonyos nyugtatványlevél arról a négyezer színarany forintról, amelyekért a Szolnok vármegyében lévő és bírt Túr, valamint Tiszavarsány mezővárosokat zálogba átadta és lekötötte Horogszegi Szilágyi Mihály

2 a nagyságos néhai Rozgonyi Jánosnak, valamint az osztályostársának, a kegyelmes Kálnói [de Kalno] Borbála úrnőnek; Mindazonáltal ez a levél az elmúlt években a szóban forgó néhai Derencsényi Imrétől — ezen panaszos [Derencsényi György] felmenőjétől, ebből következően a tőle a panaszostól — a levél hanyag őrzése miatt elveszíttetett és elidegeníttetett, amely levél — ahogy a panaszos [Derencsényi György] némely hiteleshelyi emberek jelentéseiből megtudta — valahogyan, emberi közreműködéssel a néhai nemzetes Parlagi Antal kezeibe jutott és ő egészen eddig bírói intézkedés alapján magánál visszatartotta, majd állította, hogy Parlagi Antaltól ez a levél az elmúlt században — isteni kegyelemből — a fentmondott Parlagi Antal ezen fiához [Lászlóhoz] került; És habár a panaszos [Derencsényi György] tudta, hogy Parlagi Antal és a fia László felszólítást kaptak arra, hogy a négyezer aranyforintról szóló nyugtatványlevelet kötelesek visszaadni, mégis ezt a [nyugtatványjlevéíet sem az eddig élő Parlagi Antal, sem az ezután még élő Parlagi László annak a panaszosnak [Derencsényi Györgynek] az igen gyakori kérése ellenére sem akarta vissza1 Itt a leleszi konvent nyomozás, idézés, valamint a tudósítás végrehajtásáról szóló jelentésének a bevezető sorait hagytuk ki, amelyet nem közlünk máshol sem, mert Mezőtúr neve nincs említve benne. A jelentés kelte: 1520. május 25. 2 Ez a záloglevél 1458. február 6-án kelt és a 20. szám alatt közöltük. 177