Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Documentatio Historica 2., 2000)
14. A budai káptalan bizonyságlevele Ecseg határjárásáról és birtokfelosztásáról (1466. szeptember 9.)
nyugati irányba - amely népiesen Lorandélnek neveztetik - nem nagy távolság megtétele után egy bizonyos földhöz értek, ahol egy földből való határjelet emeltek, amelynek a segítségével elválasztották és elkülönítették az előbb nevezett nemesekkel szemben a szóban forgó Kompolti László Kérsziget [Keerszigeth], valamint a remetetestvérek Ecseg nevezetű falubirtokát; Innen ugyanazt a délnyugati irányt egyenesen követve Bála falubirtok határai felé - amely Csuda [Chuda] bizonyos nemes fiaié volt - kellett volna menniük, amerre a vizek nagy áradása miatt nem akartak menni, de mégis a mondott Bála falubirtok ugyanazon határjelét közönséges határjelként meghagyták; Azt az Ecseg-tavat pedig a Bála falubirtok azon északi oldalán lévő rétekkel, nádasokkal és földekkel, a Kompolti Miklós Kérsziget nevezetű falubirtoka déli oldalán fekvő földeket pedig Ecseg falubirtoknál meghagyták, bezárták és éppen ott végződtek az ilyesféle határok; azt az említett módon elhatárolt és elkülönözött Ecseg falubirtokot pedig - az említett határjelek által körülhatárolva - együtt az említett Ecseg-tó, Füzes-tó, Kerek-tó és Mirhó-tó halastavakkal, továbbá a Túrvize folyó összes hasznával és tartozékával az említett remetetestvéreknek, valamint a szóban forgó egyházuknak, mint az egyik [szabályos és egyenlő felerészt]; továbbá a másik egyenlő és szabályos felerészt a korábban már megnevezett nemeseknek: Bői Demeternek, Besenyei Mihály osztályostársának Margit úrnőnek, Apócsi Berezeli János nádorhelyettesnek, Ludasi Zsigmondnak, továbbá minden örökösüknek és maradékiknak örökjogon, haladéktalanul, örökös tulajdonul, megtartásra, hasonlóképpen birtoklásra beiktatták és átengedték, nem akadályoztatván a néhai Nánai Kompolti János özvegyének Margit úrnőnek és a fiainak, az említett Miklósnak, valamint Venczelnek, továbbá más akárkinek az ellentmondásától; Amely dolognak a megerősítésére és örök emlékezetére - a mondott királyi emberünk [Mátyási Kasznai György mester], valamint a káptalani emberünk [Sárvári László mester] vallomása alapján - kiadni rendeltük a függőpecsétünkkel megpecsételt, valamint az ABC betűkkel metszett kiváltságlevelünket. Kiadatott [Budán] a tisztelendő férfiú, Mátyás úr, egyházunk olvasókanonokja keze által, az Úrnak az 1466-ik évében, a határjárás, a határjelek emelése és a beiktatás napját követő huszadik napon [szeptember 9-én]; Az ugyanott jelenlévő tisztelendő urak, Gál éneklőkanonok, László őrkanonok, Jakab mester, Pál, László, a másik Pál, Mihály, Antal, Miklós, Tamás, valamint több más kanonoktestvér előtt, akik az Úr említett budai egyházában a királynak odaadóan és örökösen szolgálnak. [•••] 5 4 Hogy Kérszigettől délre eső földeket Ecsegnek meghagytak, ez arra enged következtetni, hogy ez a terület Ecseg faluval nem érintkező, de oda tartozó enkláve lehetett. Erre utal a „bezárták" [includendo] kifejezés is. 5 Itt a pozsonyi káptalan 1649. május 3-án kelt átírásának a záró részét 8, míg a Heves és Külső-Szolnok vármegye tisztjeinek az 1733. augusztus 7-én kelt átírásának a záradékát ugyancsak 8 oklevélsorban hagytuk ki. 46
