Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)

Tudományos Gyűjtemény, 1820. IX. füzet

Belgrádig kergették - Alpár eggy Magyar Falu Pest Vármegyének a ’ szélén, a ’ hói most-is által járás vagyon a ’ Tiszán be-Hevess, vagy-is a’ régi külső Szolnok Vármegyébe. Földes Ura a’ Vátzi Püspökség, lakóssai, (Catholicusok) reá mennek 1150-re Ezen helynek régiségét bizonyítja az, hogy l-ő Geyza Magyar Királynak 1075-ben költ adományi levelében már említtetiku - Még azt is szükség említeni, hogy a ’ Tiszán túl való kerületet, ekkor az-(6)Mitsodás helység lehetett az akkori Szolnok a’ felett homály uralkodik. Hogy régisége mellett nem volt tsekelység világos onnan, hogy a’ mint Timon Samu (in imagine nova Hungáriáé)11 11 12 meg jegyzetté Geyza első Keresztény Magyar Fejedelem az alkalmatosabban lehető igazgatás veget 60 vármegyékre osztván az Országot13 ezek között a’ 42-ik helyre Zonuk Varmegyét tette még azt is nyilván hozzá tévén, hogy nevezetes volt erősségéről, melly nevezetet adott az egész Vármegyének, mert akkoriban a’ várok kenték reá az egész vár környékére a’ nevet. Csongrád - Vármegye Csongrád, vagy zurungrad, Nógrád Vármegye a’ régi Nógrád váráról, és igy a’ többek is az erősségek útánn hivattattak c)

De maga helyén hagyván azt, hogy inkább Sz. István, mint az Attya Geyza rendelte el a’ Vármegyéket, egyszer’smind Igazgatókat (Fő Ispányokat is) adván azoknak. Még is nem

11 Itt az 1075-ös garamszentbenedeki adománylevélre utal Gorove, amely Szolnok első említését is tartalmazza.

12 Imago novae Hungáriáé, repraesentans regna, provincias, banatus et comitatus ditionis hungaricae Historico genere strictim perscripta. Cassoviae, 1734. (Újabb kiadásai Tymaviae, 1735.; Viennae, 1754. és Viennae, Pragae, Tergesti, 1762.)

13 Géza fejedelem kapcsán leírják ugyan, hogy az ország főbb pontjait, folyami átkelőhelyeit megszállta, de a vármegyék megszervezése teljes egészében fia, Szent István király tevékenységéhez köthető. Maga István valószínűleg 30-nál kevesebb vármegyét szervezett. 1075-ben 45, a XII. században pedig 60, majd 72 megyére következtethetünk. Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Magvető Kiadó, Budapest, 1988. 177-207.; Zsoldos Attila: Szent István vármegyéi. In: Államalapítás, társadalom, művelődés. Szerk.: Kristó Gyula. Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok, 27. Budapest, 2001.49.

0^9 40