Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)

Bagi Gábor: Az akadémiai tudományosság első Jász-Nagykun-Szolnok megyei alakja: gattájai Gorove László (1780 - 1839) élete és munkássága

Alapítványát azonban Gorove már nem sokkal élte túl, mivel 1839. március 11-én meghalt. Feleségétől, Rácz Mária Magdolnától két leánygyermeke mellett egy fia is született. Ez utóbbi Gorove István (1819. augusztus 20.-1881. május 31.), a későbbi politikus és miniszter, a család egyértelműen legismertebb tagja.113 Meglepően hosszú kort ért meg Gorove László öccse, Károly (1785-1872), akit több vármegye táblabírájaként említettek, és Heves megye tisztikarában is viselt különböző hivatalokat.114

Gorove István, édesapja és nagybátyjai alapítványi tőkéjének növelésére, 1872. évi végrendeletében szintén jelentősebb össze-113 Ő középiskoláit Szolnokon és Gyöngyösön végezte, majd a pesti egyetemen jogot tanult. A magyar nyelv és irodalom előmozdítására, a gazdasági-társadalmi haladás segítésére társaskört szervezett, majd Gattáján gazdálkodott. A Ternes megyei reformellenzék vezetőjeként a megyegyűlés konzervatív túlsúlyát nem sikerült megtörnie. Számos írása, majd 1842/43-as nyugati útját megörökítő kétkötetes munkája alapján fiatalon az Akadémia levelező tagja és az országos reformmozgalom ismert alakja lett. 1846-ban, Kossuth lemondása után a magyar ipar pártolására létrehozott Védegylet elnökévé választották, bár megyéje követválasztásán kétszer is vereséget szenvedett. Az 1848 nyarán Temes megye egyik parlamenti képviselője, akik Kossuthot támogatta. Az országgyűlés jegyzőjeként szerepe, befolyása is növekedett. 1848 októberében a Kossuth által Bécsbe küldött követek egyike, majd 1849 januárjában Debrecenbe távozott. A magyar alkotmányos jogok mellett végig kitartott, és a „békepárttal“ szemben az önvédelmi harc és a nemzeti függetlenség híve volt. 1849 áprilisában a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésére választott háromfős bizottság tagja Kossuthtal és Szacsvay Imrével. Utóbb is Kossuth környezetében dolgozott, majd augusztusban a kormányzóval török földre menekült. Távollétében halálra ítélték. Több évig Franciaországban élt, de megfordult Angliában is. Végül az 1857-es amnesztia után tért haza. 1861-ben már Deák köréhez tartozott, majd a kiegyezés megkötésén munkálkodott. Utóbb a gróf Andrássy Gyula vezette első dualista kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere, aki statisztikai tanfolyamokat is szervezett. 1870-től a közlekedési tárcát vezette. Hivatalaitól a virilizmus (a legtöbb adót fizetők különleges jogosítványai) bevezetése, illetve egészségi állapota miatt vált meg. 1875. március 3-án ő elnökölt a Szabadelvű Párt alakuló ülésén, amelyen Tisza Kálmán programját fogadták el, majd a párt első elnöke is. Tisztségéről hamarosan lemondott és visszavonult a közélettől.

114 Nagy Iván idézett műve IV. kötet 423.; Kempelen Béla idézett műve IV. kötet 22.

32 Q27Ö