Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)
Tudományos Gyűjtemény, 1821. VI. füzet
így az utolsó Török régiség is hajdan formáját elfogja veszteni. Az erősségnek majd nem a’ közepében állott egy nagy puskaporos torony is, melly ez előtt mintegy 20 esztendőkkel bontatott széljel. - Régi építménnyei közzül még tsak az a’ kis boltozatos ajtó vagyon még a’ déli részen, mellyen keresztül a’ főid Bástyák alatt a’ Tiszára leszoktak járni, mellvnek mélysége, avagy fala vastagsága negyedfél ölnyi. - Volt ugyan a’ város felől való oldalon, egy tágas, és kemény alkotású kapuja, de a’ mellyet a’ város 1811 ben elrontatott, és köveinek egy részét az akkoron épülő Városházának falaiba rakatta, más részét a’ Zagyván a) kédás egy jövevényre nézve a ’ templom falaira nézni, midőn a ’ nép abból kitakarodott, mert tsak nem zsírt izzadnak, és a’ kiállhatatlan nehéz szag a’ Klastromnak folyosóit is, mellyek dugva vannak emberekkel megjárja. a) Timon Sámuel (in imagine antiquae Hungáriáé 13 o/25 azt hozza elő, hogy a ’ Romaiak, és Dácusok idejében a ’ Zagyva Zadoviának is neveztetett, ez már harmadik neve a ’ kis foly ónak. A’ Tisza pedig Pathissusnak, (másoknak Ticiának Theissának. Tibescusnak) hivattatott. — Ugyan azon munkájában Timon, a ’ hol a ’ Jászokról való történeteket befejezi az alföldön széljel látható kerek halmoknak (mellyeknek külső Szolnok Vármegyében nagy sokasága van) felállítását a’ Jászoknak, és Dacosoknak tulajdonítja,26 kik egymás között háborúságban élvén, hogy egyik fél a ’ másiknak tzélozásaít azon végetlen síkságon, mellyen a’ puszta szemek végig nem láthatnak koránt megsejthesse, és ellene dolgozhasson vigyázóik számára hányták, és emelték az akkoriban sokkal magossabban állott kerek dombokat, következéskepen az idő számlálás szerént azok ezer nyóltz száz esztendőnél öregebbek. Mihellyest az ember Szolnokot elhadja, és túl a Tiszán akár Török Szent Miklós akár Kun Szent Márton felé utazik igen sok, és majd-(50)-25 Imago antiquae Hungáriáé, repraesentans terras, adventus res gestas gentis hunnicae. Historico genere strictim perscripta. Cassoviae, 1733. (Újabb kiadásai Tymaviae, 1735.; Viennae, 1754., Viennae, Pragae et Tergesti, 1762., Cassoviae, 1766.). 26 Ez ma már egyértelműen tévedésnek mondható. 129
