Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)

Bagi Gábor: Az akadémiai tudományosság első Jász-Nagykun-Szolnok megyei alakja: gattájai Gorove László (1780 - 1839) élete és munkássága

mozzanata tekinthető újnak, amit az alapul vett forrásmunkában esetleg a barátság érzése pótolhatott. Eredetére utal a mű tárgya, a történeti keret, a naiv értékek, a rikító túlzások a személyek karakterének megrajzolásában, amelyek tipikusan a műfaj és a kor értékvilágából valók. Emellett feltűnő a tragikusan megalapozott bonyodalom váratlan, szinte erőszakos elsimítása és a szomorújátékokban jellemző véres katasztrófa elkerülése, amely elől az iskoladrámák szerzői is rendre kitértek. Árulkodó a sokszorosan hangsúlyozott moralizáló tendencia és hogy a regény a tipikus drámai szerkezetet mutatja: az egységes cselekmény egy helyen és egy nap alatt zajlik le.20 A darabot a szerző 1807-ben saját költségén megjelentette nyomtatásban is.21

Irodalmi értékét tekintve ennél jelentősebb a Jeztid és Hábá, avagy a féltés és meghasonlás című szomorújáték, amely a hazánkban is népszerű Paul Weidmann (1740-1810), a korabeli bécsi népies színház híres szerzője egyik művének átirataként készült.22 Ez egyfajta hatalmi példázat, de alapvetően szerelmi indíttatással és egzotikus színhelyen. Az élőbeszédben Gorove meg is fogalmazta céljait a darab kiválasztásánál. Eszerint a meghatározó szempont a romantikus ember látásmódja volt, akit a téma kuriózuma, morális-tanító célzata jobban érdekelt, mint a formai jegyek. „Jelenvaló szomorújátékomnak tárgya és foglalattya Weidman Pálnál nékem megtetszvén, azt magyar játszó színre azért alkalmaztam, mert abban a napkeletieknek különös szokásaik, hajlandóságaik, érzéseik, főképpen pedig a Mahomet vallásának mivolta kitetszik, nem különben az akkori igazgatásnak formája és az uralkodó hatalmának mekkorasága abban előfordul. Reményiem nem kedvetlen dolgot tselekszem, midőn a darabot toliam alá vettem, mert az illyen különös esetek inkább magokra vonnyák a néző figyelmét, mint a hazabéli mindennapi történetek. ”

A darab Palesztinában játszódik a VIII. század első felében, cselekménye pedig romantikus sablonok egy sajátos füzére. A hatalmas Arab Birodalmat 751-ig uraló Omajjád dinasztiából két

20 Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922. 56-57.

21 A’ jegyesek Carthágoban vagy A’ nagy Scipio. Eredeti munka, és vitézi történet. Budán: A szerző költségével, 1807. 519.

22 Staud Géza: Orientalizmus a magyar romantikában. Budapest, 1999. 87.

12