Babi Gábor: Somogyi Ignác 1859-1889. Szolnok dualizmus kori monográfusa - Szolnoki arcképcsarnok 3. (Szolnok, 2014)
Elöljáróban
<3^9 • Tahy Gáspár (1785-1842) emelhető ki, aki azonban inkább a honismertető irodalom művelését tűzte ki célul, mint a helytörténeti kutatásét. A kettős megye részletes bemutatásának szándéka jellemezte a már említett Palugyay mellett a csillagászként ismert montedegói Albert Ferenc (1811-1883) munkásságát is.15 A katolikus egyháztörténészek közül Törökszentmiklóson különösen sokan megfordultak plébánosként. Közülük a jászfény szarui Kiszelik Sándor (1812-?), Ipolyi Arnold (1823-1886), a szolnoki eredetű Balássy Ferenc (1821-1896) emelhető ki. A Jászságból származott Foltin János (1837-1915) egri prépost is.16 E felsorolásban Szolnok neve nem sokszor fedezhető fel. A város hírlapjai csak az 1870-es években indultak, és emellett legfeljebb a helyi gimnázium évkönyveiben jelentek meg tudományos-ismeretterjesztő cikkek. 1886 táján azonban a háromszáz esztendő után újra megyeszékhellyé vált városban egy olyan fiatal tanár jelent meg, akitől sokan és joggal várták, hogy nemcsak a település korszerű történeti monográfiáját írja meg, hanem a környező terület helytörténeti kutatásának is új lendületet ad. Somogyi Ignácnak hívták... 15 Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása. Eger, 1868. 16 Közülük leginkább Balássy Ferenc tevékenysége vitte előre a megyei helytörténeti kutatást, aki Szederkényi Nándorral Heves megye történetét írta meg. Lásd: Heves vármegye története I-IV. Eger, 1890-1896. A református egyháztörténészek közül utóbb Zoványi Jenőnek (1865-1958) voltak tiszaföldvári és mezőtúri kapcsolatai, ami bizonnyal később a hevesnagykunsági református egyházmegye történetét megíró Toóth Dezső munkáságára is komolyan hatott. 0^9 8
