Babi Gábor: Somogyi Ignác 1859-1889. Szolnok dualizmus kori monográfusa - Szolnoki arcképcsarnok 3. (Szolnok, 2014)

3. A helytörténész

Mi az tehát, amit Somogyi biztosan használt?

Mindenképp első helyen kell szólni a már említett Gorove Lászlónak az 1820-as évek elején megjelent tanulmányairól.1’4 Ezek saját korukban minden hibájuk, problémájuk ellenére is kimondottan jó és részletes feldolgozásnak számítottak, amelyeknek tanulmányozása napjainkban, két évszázad után is elengedhetetlen a helytörténeti kutatók számára. Ehhez lehetett aztán társítani a különböző hazai forráskiadványokat, illetve a XVI. századtól megsokasodó történeti és országleíró munkákat. Ez utóbbiak számbavétele ugyan ekkoriban országosan még nem történt meg, de Somogyit földrajzi képzettsége és földrajztörténeti kötetéhez végzett előtanulmányai nagyban segíthették összegyűjtésükben.

Az általános magyar történelmi feldolgozásokra Somogyi cikkeiben ritkán találunk hivatkozást. Ismerte Engel János Keresztély (1770-1814) fő munkáit,65 illetve az evangélikus püspök Fessier Ignác Aurél (1756-1839) - Katona István életművén alapuló - összegzését, amelyet még a dualista kor elején is kiadtak.66 Az újabb történészek közül Szalay László (1813-1864),67 illetve Horváth Mihály (1809-1878) művei lehettek meghatározóak.68

A „nemzeti királyok” korát tekintve a váradi püspökség XIII. század eleji tüzesvas-próba könyve, a „Váradi Regestrum” Bél Mátyás (1684—1749) vagy Stephan Ladislaus Endlicher (1804-1849) kiadásában kerülhetett a kezébe.69 A legnagyobb felhasznált forrásgyűjtemény a katolikus teológus Fejér György (1766-1851) reformkori, 43 kötetes nagy oklevélkiadványa volt,TM míg Wenczel Gusztáv (1812-1891) ,yírpád-kori okmánytár”-a 12 kötetének megjelentetése az abszolutizmus alatt kezdődött, és 1874-re lett teljes.71 Somogyi még megélte a Nagy Imre (1822-1894) nevéhez kapcsolt „Anjou kori

64 Lásdal3.j egyzetet !

65 Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer I-IV. Halle, 1797-1804.; Geschichte des ungarischen Reichs. Wien, 1813—14.

66 Die Geschichte der Ungam und ihrer Landsassen 1-X. Leipzig, 1815-1825.

67 Magyarország története I-IV. Lipcse, 1852-1854., V-VI. Pest, 1857-1859.

68 A magyarok története I—VIII. Pest, 1871-1873.

69 Mathias BEL: Adparatus ad historiam Hungáriáé ... Posonii, 1735.; Endlicher: Rerum Hungáriáé Monumenta Arpadiana. St. Gallen, 1849.

70 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. (A három Indexel negyvenhárom kötet) Budae, 1829-1844.

71 Árpádkori új okmánytár - Codex diplomaticus Arpadianus continuatus I-XII.

Pest, 1860-1874.

25