Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Hild Viktor 1855-1929 - Egy tudós portréja (Szolnoki arcképcsarnok I., 1998)
Hild Viktor régészeti munkássága (Polgár Zoltán)
Ö^SsÖ • G£7D JCiíd Viktor régészeti munkássága „ Egy hajszálon függött, hogy az őscultura egy szép maradványa örökre el nem veszett a tudományra nézve. " A mottónak választott mondatot Hild Viktor írja egy leletbejelentéssel kapcsolatban. Régészeti munkásságának lényegét fejezi ki ez az idézet, és megmutatja a régmúlt dolgai iránt érzett szeretetét. Nem rajta múlt, hogy életművének régészettel foglalkozó része csak töredékében maradt az utókorra, ő mindent megtett, hogy az általa feltárt, vagy más úton, főleg vásárlással a kezébe került régészeti leleteket kora tudományos színvonalának megfelelően tárja fel, konzerválja, leltározza, valamint raktározza is. Egyszemélyes múzeum - talán ez a ráülő kifejezés. Munkásságáról sokan írtak már ez idáig is, és mindenki kiemeli alaposságát. A ránk maradt - általa kézzel írt - régészeti napló és a kevésbé ismert, de nem kevesebb alapossággal vezetett „Numismatikai Jegyzetek" hosszú évek alapos munkájával az elképzelhető legnagyobb részletességgel és igényességgel készültek. Kortársai is elismerték hozzáértését olyannyira, hogy Hampel József ajánlására kerül a jászberényi Jász-múzeum élére, és mikor 1912-ben Banner János veszi át a Jász-múzeumot, így ír elődjéről: „Komoly munkát Hild Viktor végzett itt... leltári és egyéb feljegyzései mutatják, hogy nem csak érzéke volt a múzeumi munkához, de nagy szeretettel is végezte." Hild Viktor szakmai tudásáról árulkodik az a tény is, hogy két publikációja is megjelent az Archaeológiai Értesítő lapjain, valamint a megye régészei a mai napig is felhasználják az általa gyűjtött adatokat, tárgyakat munkájuk során. Szakmai hozzáértése mellett a tudománnyal szemben érzett alázat is nagyon fontos régészeti munkásságát illetően, mert kortársai közül sokan ásogatnak a saját szakállukra, ezzel nemegyszer inkább kárt okozva, mint használva a régészetnek. Hild mindig betartja a hivatalos eljárást, bejelenti a hozzá eljutó információkat - legtöbbször a Nemzeti Múzeumnak - és nem holmi aktakukac fontoskodása vezeti, hanem a tudomány mélységes tisztelete, valamint az a tény, hogy Hild maga - bár szaktudása vitathatatlan - nem volt régész. 0^0 ^7 ®£^