Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Hild Viktor 1855-1929 - Egy tudós portréja (Szolnoki arcképcsarnok I., 1998)

Hild Viktor (Kaposvári Gyula)

0^9 • Q^D távlatban világította meg és rámutatott, hogy a fejedelmi kegy sugara mellett a nép széles rétegei érdeklődésének és pártoló támogatásának éltető melege hívta életre világszerte a múzeumokat. Nevelő és tanító hatásuk felmérhetetlen. A letűnt idők emlékei mellett a jelen idők szellemi és gazdasági életének megörökítésére és szemléltetésére alkalmassá kell tenni őket. így lesz a múzeum múltat feltáró, jelent ismertető és jövőt megmutató eszköz a tömegek kezelésében. A tószegi ásatásokkal, a Hild-féle gyűjtemény gazdag anyagával, a Nemzeti Múzeum által felajánlott tárgyakkal stb. a létesítendő szolnoki múzeum számára igen kedvező lehetőségek adódnak. Szolnok a művésztelep létesítésével és fenntartásával alapos tanúbizonyságot tett művészi érzékéről, s így a múzeumlétesítés sem késhet soká. Mottójául a következő sorokat ajánlja Czakó Elemér: „Legyünk büszkék arra, akik voltunk és igyekezzünk különbek lenni, mint amilyenek vagyunk!" A néhány történeti adalékból is kirajzolódik az új intézmény: Szolnok város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye, amelynek megvalósítása dr. Balogh Béla, a Verseghy Gimnázium tudós tanára nevéhez fűződik. „1930 körül - írja - olyan férfiak bátorítottak és pártolták a szolnoki múzeum gondolatát, mint dr. Bátky Zsigmond, a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának igazgatója és dr. Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának igazgatója, ki személyesen is megkísérelte a Hild-gyűjtemény megszerzését a jövendő szolnoki múzeum számára..." „Nyolcadikos tanítványaim se voltak tétlenek - írja Balogh Béla 1932 decemberében múzeum létesítését kérő sok száz aláírás gyűjtésével leptek meg. ... 1933 januárjában sikerült megnyernem az akkori polgármestert. Megbízott az intézmény, valamint - tanácsomra - az intézményt támogató társadalmi egyesület megszervezésével. Rövidesen megtarthattuk a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület alakuló közgyűlését. A város átadta a városi bérház alagsorának helyiségeit a közkönyvtár és a múzeumi gyűjtőhely számára, anyagi segítséget nyújtott a könyvtár bebútorozásához, átadta a város birtokában lévő könyveket ... Közel két évig nem állt munkaerő rendelkezésemre lelkes tanítványaimon kívül..." Szolnok város közgyűlése 1934. április 30-án a múzeumot érintő fontos ügyet tárgyal a 4682/1934. sz. határozatával: „Özv. Viszlay Ernőné szül. Hild Elza szolnoki lakos bejelentését arra vonatkozólag, amely szerint, édesapja néh. Hild Viktor vm. főlevéltáros régiség-, érem- és kézirat gyűjteményét, nem különben körülbelül 800 kötetes szakkönyvtárát Szolnok város közönségének átvételre felajánlja. Ezzel szemben kéri, hogy a város néh. Hild Viktor és felesége részére a régi róm. kath. temető egyik díszes helyén kriptát építtessen és arra egy körülbelül 2 méter magas svéd gránit vagy márvány obeliszket állítson G'SiÖ IS &&&